Utolsó pillanatig hitte, hogy legyőzheti a rákot. Megrázó részletek derültek ki Szerencsi Éva tragikus életéből (1. oldal)

Korának legszebb színésznője volt Szerencsi Éva. Szépségére, bájára hamar felfigyeltek a filmesek is, és nem nagyon létezett olyan tévéfilm, amelyben nem ő lett volna a főszereplő. Még főiskolás volt, amikor egymásba szerettek sármos kollégájával, Szakácsi Sándorral. Legendás szerelem volt az övéké, amelyek nem voltak mentesek a hangos szóváltásoktól sem. Mindent elsöprő szenvedély volt az övék, a maga vadságával. Szakácsi Sándor ugyanis őrülten féltékeny volt Szerencsi Évára.

- Őrülten féltékeny voltam rá. Arra, hogy ne érjenek hozzá, ne fogják meg, ne csókolják meg- mesélte Szakácsi egy interjúban

Szerencsi Éva is halálosan szerelmes volt, hiszen Sándor volt az életében az első beteljesült szerelem. 1976-ban összeházasodtak. Mivel az ezer fokon égő kapcsolatuk nem mellőzte a vadságot sem, a férje egyszer megütötte. A színésznő sarkon fordult, hazament, a férje pedig az albérlők házába. Egy hét múlva Éva összepakolt, és kiköltözött a közös otthonukból. Szakácsi napokon át zokogott utána. Ám halála napjáig sem tudta megbocsátani, hogy amikor a színésznő terhes lett tőle, úgy vetette el a közös gyermeküket, hogy nem is tudott róla.

Aztán Éva a harmincas éveiben találkozott egy orvossal. A színésznő már annyira akart egy gyereket, hogy elhatározta, ha kell, egyedül fogja felnevelni, de anya lesz. Az édesanyja segítségével nevelte a legnagyobb szeretetben Imikét. Egy rendezvényen a kolléganője, Andai Kati rámutatott egy férfira, Pándi Andrásra, majd Éva fülébe súgta: "Itt a férjed!". A férfi - egy könyvkiadó első embere - intelligenciájával, modorával gyorsan meghódította a szép színésznőt. Sok időt azonban nem adott a sors a nehezen megtalált boldogsághoz. Mindössze hét évet tölthettek együtt. Ezekben az években valóban boldog nő volt, de nem maradhatott sokáig az, mert megtámadta a szervezetét a gyilkos kór. Férjével együtt azonban úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra a bajt, mert mindketten utolsó percig reménykedtek a gyógyulásban. A magánéletéről nem szívesen nyilatkozó színésznő ahhoz tartotta magát, hogy: "Ha az ember mindent kipakol, nem lesz hová visszavonulnia, amikor baj éri és erőt kell gyűjtenie." Volt tartása, a külvilág felé nem mutatta a betegség okozta szörnyű fájdalmait. Még a kollégái sem tudták, hogy halálos beteg…. Amikor szeptember elején rosszul lett és kórházba került, férje mindvégig mellette volt és fogta a kezét. Remélte, hogy meggyógyul a felesége. Nem így történt, tragikusan korán eltávozott közülünk.