Pár órája a Mályi tóhoz mentünk fürdeni…amit ott éltem át, az SOHA nem fogom tudni elfelejteni….szeretném ha elolvasnád! (1. oldal)

Szeretnék megosztani veletek egy nagyon tanulságos történetet, amit órákkal ezelőtt személyesen éltem át. Elmentünk a gyerekekkel a Mályi tóra fürdeni, igaz hezitáltunk, mikor induljunk. Szép napsütéses időnk volt, amikor útnak indultunk. Miután odaértünk és elfoglaltuk jól megszokott kis helyünket, testvéremmel leterítettük a plédeket, mindent szépen elpakoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat mindaddig, amíg el nem néztem jobbra és meg nem láttam a tragédiát.

Egy férfi egy élettelen testet húzott ki a vízből méterekre mellettem. Azonnal odarohantunk a testvéremmel segíteni. Kb 50 ember volt körülötte de csak egy férfi tudott segíteni, aki szerencsére pont orvos volt. Rohanunk, hogy mi miben tudnánk a úriember hasznára lenni, kérdeztem hívjunk e mentőt vagy valaki már hívta -e?

A válasz igen HÍVJATOK.. senkinek nem jutott eszébe a parton heverésző emberek közül, hogy mentőt kellene hívni. SENKINEK. A mentősök a vonal végén nyugtattak, minden rendben lesz indulnak, csak pontosan nem tudják hova kell menni. Én azonnal kérdezés nélkül ültem kocsiba, ruha papucs nélkül, hogy kimenjek a megbeszélt helyig, ahol a mentősök az útbaigazításra vártak. Közben telefonon tartottam a kapcsolatot a tesómmal, aki ott maradt a helyszínen, hogy már hallom a szirénát, kitartás, az életért küzdő egyetlen ember sóhaját is hallani lehetett, hogy megnyugodva fogadta, közel a segítség. Ahogy az út szélénél álltam a kocsi mellett, a rendőröknek és mentősöknek, kicsit zaklatottan futva csak annyit mondtam a tó túlsó végére ott van a baj.Meglepődött szemekkel a helyszínre érkező idős mentős rám nézett és annyit mondott Köszönöm, aztán a tekintetét a pocakomra helyezte. Visszaértünk a helyszínre ahova a helikopter is leszállt és az orvosok turbó üzemmódban gépekkel a kezükben azonnal nekiláttak nem mindennapi cselekedetükhöz. Minden elismerésem 60 percet küzdöttek a férfi életéért.