Szerencsétlen esése után azonnal műteni kellett Rózsa Györgyöt, aki azóta is az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben fekszik.
Augusztus végig biztosan bent marad, lassú és fájdalmas a gyógyulás. Törése meglehet örökre nyomot hagy majd a hétköznapokon. Most folyamatos fájdalommal küzd.
– Hosszú időt vesz igénybe a gyógyulás, nem egyik napról a másikra fogok lábra állni. Ma visznek vissza a baleseti intézetbe varratszedésre, utána még jó pár hétig eltart a rehabilitáció. Úgy számolom, hogy augusztus vége felé bocsátanak majd haza a kórházból.
Egy teljesen másfajta életmód vár rám, jó darabig csak járókerettel tudok majd közlekedni. Folyamatosan vannak fájdalmaim, főleg gyógytorna alatt. Egyre nehezebb feladatokat kell végeznem. Járókerettel már meg tudok tenni 20 métert is, utána le kell ülnöm, mert nagyon elfáradok.
Dévényi Tibi barátomnak harminc évvel ezelőtt volt egy hasonló műtétje, ő azt mondja, az időváltozásokat most már örökké meg fogom érezni. És egyáltalán nem biztos, hogy úgy tudok majd járni, mint régen – mondta a Borsnak.
Ideje nagy részét a kórteremben tölti.
– Nagyon lassan telnek a napok. Nem szabad folyamatosan feküdnöm, mert tüdőgyulladást kaphatok, és nagyon legyengülhet a szervezetem. Sokat olvasok, és a rengeteg barátnak, kollégának, ismerősnek köszönhetően szinte mindig van egy telefonhívás, egy üzenet, amire reagálhatok.
Nagyon jó érzéssel tölt el a felém áradó rengeteg szeretet. Most nincs más dolgom, minthogy a gyógyulásra koncentráljak. Nagyon szorgalmas vagyok, próbálom a fájdalmat elviselni, de félek, hogy már nem leszek a régi. Igyekszem nem elhagyni magam, és küzdök magamért – fűzte hozzá.
Legnagyobb bánata, hogy nem lehet unokájával.
– A legnagyobb bánatom, hogy jó ideig nem találkozhatok Ádámmal. Csilla lányom Néha odatartja a telefont a füléhez, beszélek hozzá és nevet. A másik szomorúságom, mivel nem bírok ülni, és hiába a rengeteg felszabadult idő, nem tudom folytatni az új könyvem írását.
