Bemutatkozás

MindenEgybenBlog

Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.

Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!

Hírek
Nem kórház!Halálgyár! Éhen és szomjan halhatott egy 88 éves nagypapa egy magyar kórhazban
Mindenegyben Blog - 2022. augusztus 08. (hétfő), 09:38

Nem kórház!Halálgyár! Éhen és szomjan halhatott egy 88 éves nagypapa egy magyar kórhazban (1. oldal)

Hirdetés
Hirdetés
2022 aug 08

“ Ég Veled! 😢🙏

Hirdetés
[ ]

Júliusban meghalt a nagyapám. Nincs ebben semmi különös. 88 éves volt. Ennyi idősen már meg szabad halni, ahogy szoktam mondani. Szép kort élt meg, aktív élete volt, kb.  6-7 éve demens, de fizikailag tökéletes. Ennyi idősen már szabad meghalni... De nem így. Ahogy nagyapám meghalt, az gyalázatos. És ez, ahogy látom, nem a gyász fázisai miatt van így. Nem tagadok, de dühös vagyok és hibáztatok. És nem, nem fogom elfogadni, hogy így kellett elmennie. Mert ez a rendszer műve. Nagyapám májusban került kórházba, nem bírt lábra állni, miután rendbetette a kertet. A mentők trombózisra gyanakodtak, de a vérvétel után kiderült, hogy orbánc. A sürgősségin megállapították, hogy a szíve már nem úgy működik, mint egy 25 évesnek (😱), így a kardiológiára került, itt megkezdték az antibiotikumos kezelést.

Mivel a 35 ágyra nagyon kevés (talán 2!!!) ápoló jut egyszerre, így az akkor még fizikailag viszonylag rendben lévő nagyapámat leszíjazták (érthető, nem várható el, hogy ilyen körülmények között valaki mellette üljön mindig).  Mivel kevés a személyzet, így a pelenkát csak akkor cserélték, amikor muszáj volt, egyébként katéter volt bent. Így, bár az orbáncból kikezelték, kapott egy komoly húgyúti fertőzést, ami miatt továbbra is ágyhoz volt kötve és szépen megindult a leépülés. A kezét szerte szét szúrták, fájdalmai voltak, és ennek hangot is adott, mikor ment hozzá a gyógytornász. Ekkor elkönyvelték, hogy "a papa nem akar együttműködni". Közben rágták édesanyám fülét, hogy egyezzen bele a pacemaker behelyezésébe, és éreztették vele, hogy ha ezt megtagadja, akkor az ő lelkén szárad, bármi is történik. Június elején végül nagyapám pacemakert kapott. A műtétet jól viselte, ám utána méginkább lekötözték, nehogy piszkálja a heget. Mivel az állapota nem javult (mitől javult volna lekötözött állapotban?!),  június közepén átvitték a krónikus belgyógyászati osztályra. Édesanyám sírt a tehetetlenségtől, ő már sejtette, hogy a "halálsorra" kerül. Régi épület, 5-6 ágyas kórtermek, fásult orvosok és ápolók. Anyukám minden nap látogatta továbbra is természetesen, napi egy órát lehetett bent késő délután (addigra tették rendbe a betegeket). Aztán ő elkapott egy vírust, így nem tudott bemenni egy hétig, de pár kedves és önzetlen rokon bejárt helyette, etették-itatták nagyapát. Hullámzó volt az állapota, egyik nap bîztató, másik nap reménytelen. A vizet oda tették mellé...úgy, hogy le volt szíjazva... A gyümölcslével ugyanez, kiborult az ágyneműjére, ki tudja, meddig tocsogott benne, mikor mi érkeztünk látogatásra, már lekvárrá sűrűsödött. Egy kedves betegtársa itatta sokszor, ám őt nagyapám halála előtt egy héttel áthelyezték, mert covidos lett. Így már nem volt, aki napközben itassa (kánikula, 35 fok, szigeteletlen épület). Anya persze továbbra is minden nap bement, de egy óra alatt nem válthatja meg a világot.

A cikknek még nincs vége, lapozz!
Hirdetés
Megosztás a Facebookon
Hirdetés
Hirdetés