A sógoromat sose kedveltem igazán, de elfogadtam, mert Ági, a nővérem nagyon szerette. Tizenöt éve házasok, és az idők során két gyerekük született.
Bandi (a sógorom) a városban dolgozik, rendőr. A családból ő az egyetlen, aki nap mint nap ingázik a város és a mi falunk közt. Így aztán nem is bukott le eddig, hogy a városban egy másik nője is van. Karácsony előtt bebuszoztam Pestre ajándékokat vásárolni. Az egyik bevásárlóközpontban összefutottam egy régi ismerőssel, aki elpletykálta, hogy látta Bandit a nőjével, és milyen disznóság, hogy nyilvánosan mutatkozik a másik családjával, amiről állítólag a testvérem is tud. Érthetetlen, hogy miért tűri ezt az egészet?! Annyira meglepődtem, hogy egyetlen szót sem tudtam kinyögni.
Hazamentem, és sokáig tépelődtem, mit tegyek. Kérdőre vonjam-e, hogy miért ilyen birka, miért engedi Bandinak ezt a szemétséget, miért nem küldi el? Végül úgy döntöttem, beszélek vele. Mikor elmondtam neki, amit megtudtam, szomorú lett, de nem tört össze. Bevallotta, hogy igen, tud a dologról. Amikor a férje viszonya kiderült, és az is, hogy gyermeket vár a másik nő, hosszas vívódás után abban maradtak, hogy nem válnak el, de a férfi titokban tartja a világ és a családunk előtt a történteket. Fogadkozott, hogy a szükségszerű anyagi segítségen túl mást nem nyújt a másik nőnek.
Az ismerőstől hallott pletyka alapján egyértelmű, hogy megszegte az egyezséget, de a nővérem azt mondta, sejtette ő ezt már eddig is. De nem balhézott, mert neki is van valakije. Beletörődött, hogy kettős életet élnek, ha nem is boldog ettől.. Azt mondja, túl bonyolult lenne szétválni. A gyerekek, a ház, a közös baráti kör: egyikük se akarja a szakítást.
Döbbenet. Sosem tudnék így élni. De úgy tűnik, náluk működik ez a fura, többszereplős házasság. Micsoda szégyen ez pedig, a családunkra nézve is! Nálunk még válás se volt, legalábbis a szűkebb családban, szeretőt tartani pedig bűnnek számít, féljük a Jóisten haragját. sógor
