A jó öreg higanyos lázmérőben soha nem kellett csalódni. Nem tudott elromlani, mivel nem elemmel működött.
Ugyan nem is csipogott, ezért az órát serényen figyelni kellett, mert különben simán el lehetett felejteni, hogy benn van. Gyerekkori emlékeimből megragadt, hogy használat után mindig vissza kellett tenni a műanyag tokjába, hogy az üveg ne sérüljön, különben ha eltört, kifolyt belőle a higany, amiről mindenki tudta, hogy mérgező.
Szóval tényleg vigyáztunk rá. Sokszor imádkoztam, hogy kússzon jó magasra a higanyszál, mert az azt jelentette, hogy otthon lehet maradni, nem kell suliba menni. Bár vásárolni már nem lehet ilyet, mi még mai napig ezt használjuk itthon, mert ebben bízunk a legjobban. Persze hőmérés előtt jól le kell rázni, amiben van, hogy az egész karom elfárad. 😀
Te is emlékszel még rá? Nektek van még ilyen otthon?
