„Én, kérem, megértettem, miért nem akarnak a nők. Gróf vagyok! Tele arisztokratikus vonásokkal, egyedi, kifinomult stílussal, finom eleganciával.
Kommunikációban is egy egészen más kulturális holdudvarhoz tartozom, finom ember vagyok. Gondolkodásmódom érdekes, misztikus. Kedvelem a finom dolgokat, a finom holmikat; zenei vonalon sem tamtamdobot hallgatok. Viszkivel és szivarral, bakeliten Gerendás Pétert forgatok. Egy jó musicalre, mindig elmegyek. [...] Lakásom hangulata klasszikus, előkelő kastélyszálló hangulatát kölcsönzi a nemlétező hölgyvendégnek, akit vodkanarancs helyett, rangos rummal kínálok. Gasztronómiában előtérbe helyezem a vadételeket, amelyeket magam készítek el. A vargányagomba sohasem maradhat el. Grill, és bogrács. Kertészként saját magam gondozom a birtokomat. A növényeket, fákat bokrokat, én telepítem. [...]
Levonva tehát a szomorú konzekvenciát, sajnos, itt már hölgytársaság nem lesz. Ezt a dolgot sajnos megváltoztatni, nem lehet. Örökre így marad. Nők iránti reménytelen vágyakozással: Nagy Alekosz, Görög gróf”
A bejegyzést látva a Ripost meg is kereste a hősszerelmest, aki őszintén elárulta, mi zajlott benne a szöveg közzétételekor.
"A nők gyávaságát, fantáziátlanságát sajnos ki kell mondani” – kezdte a lapnak Alekosz, majd így folytatta:
„A butaságukat jól példázza, hogy amikor randevúra hívom őket, és rájuk írok, ahelyett, hogy a levélre válaszolnának, kifotózzák azt, majd felteszik az internetre. Ilyenkor nem tudom eldönteni, bepereljem vagy randira hívjam-e. Ha ennyire rajong értem, hogy a neki írt levelemmel dicsekszik, miért nem találkozik velem? Azt hiszem, mindenki vesztes, aki nem ismer”.
