Szomorú hírt osztott meg a Bors a Maszol információira hivatkozva: kiderült, hogy 84 éves korában elhunyt Dobos Imre színművész, akit a legtöbben Cibi bácsiként ismertek
Marosvásárhelyi születésű művészünk 1966-ban diplomázott a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakán. 1988 óta volt a Szigligeti Társulat tagja, azt megelőzően a sepsiszentgyörgyi színházban játszott. Több mint három évtizedet felölelő nagyváradi pályafutása során sok egyéb közt volt Sörmester Vaclav Havel Audienciájában, Burgio Antoni Háy Gyula Mohácsában, Dr. Szekeres Márai Sándor A kaland című művében, Bönge Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámájában, Kiss Ödön Molnár Ferenc A cukrásznéjában és Nicollo Matei Vișniec Bohóc kerestetik című művében. Alakításait többször ismerték el a Szigligeti Társulat Nívódíjával, emellett az EMKE Kovács György-díjával, a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal Kiválósági díjával, Magyar Kultúráért Életműdíjjal és Varga Vilmos-díjjal is kitüntették. 2020-ban átvehette a Szigligeti Színház Életműdíját. A váradi közönség 2022-ben, Az öreg hölgy látogatásában láthatta utoljára.
Mindenki Cibi bácsija színházunk pótolhatatlan, oszlopos tagja volt, akinek időskorban is lankadatlan fiatalos energiája, lelkesedése és szakmai odaadása mindannyiunk számára inspirációként szolgált. Emlékét örökre megőrizzük!
– írta búcsúzóul a Szigligeti Színház Nagyvárad.
UTOLSÓ INTERJÚ:
Önnön magunk felfedezése és a sokoldalú ember – beszélgetés Dobos Imre színmű
„Az idők során a sokszínűség hitvallásommá vált: egyik nagy elődöm szerint a legfontosabb önmagunk megismerése, a színészi pályának ez az első lépése, és ha ez sikerült, akkor arra már bármilyen hatással lehet.” – mondja Dobos Imre színművész, a Nagyváradi Állami Színház tagja a Krónikának adott interjúj
Amióta Dobos Imre a váradi színpadon játszik, szinte minden szerepében más és más karakter kell megformálnia, mindezt telitalálattal. Ezen okból kifolyólag nevezem őt magamban „az ezerarcú embernek”. Mennyire érzi magát ezt a megfogalmazást
„Az ezer arc talán kicsit túlzás, de a százarcúságot vállalom. Az idők során a sokszínűség hitvallásommá vált. Egyik nagy elődöm szerint a legfontosabb önmagunk megismerése, ez a színészi pálya első lépése, és ha ez sikerült, akkor arra már bármilyen hatással lehet építeni. Minden színész arra vágyik, hogy változatos legyen a szerepköre, hogy mindig új karaktereket formálhasson meg. Számomra ez különösen igaz, de gondolom, az általánosítással nem tévedek sokat. Így maradjunk inkább
– Rendben, bár ha szerepeinek sorát nézem, talán több is kijön. Az impozáns szereplista magáért beszél, hisz sem Szentgyörgyön, sem Váradon nem volt ideje
„Szerencsére most sincs. Bár 2009-től hivatalosan nyugdíjba vonultam, mivel szükség van rám, folyamatosan játszom. Első perctől komoly feladatokat
– Előre szaladtunk, de fontos momentumról, a pályaválasztásról még nem beszéltünk. Marosvásárhelyiként ez afféle „hazai pályának” került.
„Valóban, az általános iskolánk közel volt a színiakadémiához. Héjja Sándorral egy osztályba jártunk, és hetedik osztály után egyszerűen bementünk a színre, mondtuk a portásnak, hogy ide szeretnénk járni. A portás udvariasan annyit mondott, hogy még túl fiatalok vagyunk, menjünk vissza tanulni. Ez nem nagy csalódást, mert már akkor lehetőségem nyílt színpadra lépni a Légy jó mindhalálig című darabban, ahol Orczy szerepét játszhattam. Elsőre a színház külcsínébe szerettem bele, de azóta is színhá
Hirdetés– Végzéskor miért választotta Sepsiszentgyörgyöt? Vagy nem is lehetett választani
„A főiskolán kis társulatokat hoztak létre az évfolyamokon belül, alakítva a különböző karakterek megformálására alkalmas szereposztásokat. A színházigazgatók megnézték a vizsgaelőadásokat, és típus szerint választanak
„Eljöttem, bár hűséges típus vagyok. Sokan nem értették, miért jövök el. 1988 tavaszán a váradi színház turnézott ott. Találkoztunk, és megkérdezték, nem jönnék-e el? Megbeszéltük a családdal, és arra jutottunk, hogy jó lesz váltani. Hiányozni fog a színház, a kollégák, de Várad varázslatos város. Az 1988/89-es évad kezdetekor már Váradon voltam.”
– Mennyire ismerte a várost idejövetele előtt?
„Turnéz Váradon, át is utaztunk többször. Nagyobb város, nyitottabb, szellősebb. A színházi élet is könnyedebb, bohémebb. Sajnos az évekig tartó állandó rendezői munka hiánya meglátszott az utóbbi időkben, de mostanában kezd helyreállni a rend. Váradon is a legváltozatosabb szerepeket játszhattam. Szerepálmom sosem volt, mindig várom a következőt
– Közel negyedszázada él családjával Váradon – mennyire szokta meg a várost
„Teljes sokat. Ezt a várost nem lehet elrontani. Annira megszoktam, hogy ha hirtelen rákérdeznek, melyik az én városom, akkor a válasz egyértelműen: Várad.”
