Szinte naponta halljuk: “mert a nőknek nem kellenek a kedves, udvarias, őszinte, hűséges férfiak, úgy látszik, a seggfejekhez vonzódik minden nő, mert nektek az kell, hogy lábtörlők legyetek”. Noha ezt nyilván egójukban sértett hímek mondják, a szomorú igazság az, hogy a többségünk legalább egyszer járt már ebben az utcában: kedvesen udvaroltak normális pasik, de a szívünk másért sajgott, és egy definiálatlan, lezáratlan játszma közepén vergődtünk hónapokig és évekig ahelyett, hogy pontot tettünk volna szenvedéseink végére. Jó volna megérteni, mi is ez az egész…
Tisztázzuk az alapokat seggfej-ügyben, ha már…Először is, egy kis szemantikai gyorstalpaló: ki is az a seggfej? A seggfej olyan ember, aki manipulál és kihasznál érzelmileg, anyagilag, szexuálisan. Hazudik, játszik veled, nincs jelen, nem lehet rá számítani, nem vállal fel téged, hiányzik belőle az empátia, érzelmileg elérhetetlen. Elhanyagol, ignorál, fájdalmat okoz, bántalmaz, megcsal, veszélybe sodor, megaláz, és általában kevésnek érzed magadat mellette. Egyszóval: tökéletes terepet kínál, hogy előbb-utóbb tönkremenj mellette.
Mielőtt előugrik a szokásos aranycsapat a bokorból, hogy “de a nők is…”, hangsúlyoznám: természetesen a nők között is vannak seggfejek, nem is kevés, de a férfi valahogy – bizonyára szocializációjánál fogva – immunisabb erre az ostromra a kezdetek kezdetén, később pedig könnyebb szabadulnia egy elkötelezett kapcsolatból, mivel a gyerekvállalással összefüggő anyagi kiszolgáltatottság, munkaerőpiaci hátrány és forráshiány az esetek többségében nem elsősorban őt sújtja.
Éppen ezért ezúttal maradjunk a nőknél: miért kéne egy nőnek ilyen férfi, ilyen kapcsolat? Ez itt a nagy kérdés. Szólok előre: nincs nálam a megoldás kulcsa, de olvastam szakirodalmat, figyelem magam körül az embereket, és ami még ennél is fontosabb: szeretném megérteni a saját témához kapcsolódó érzéseimet is, mert nekem is sikerült már első kézből tapasztalatot szereznem erről a frontról sajnos.
HirdetésHogyan kerül képbe a seggfej, és miért marad?Miért kell a nőknek mindig a seggfej a rendes fiú helyett? – kérdezed. Nem, nem kell, és nem mindig, de igen, néha úgy alakul. Egyébként lehet, hogy te sem vagy rendes fiú, csak szeretnéd azt hinni magadról, hogy – de ez egy külön téma, most szorítkozzunk a tényekre. Nézzük csak…
1. Először is: senkinek sincs a homlokára írva, hogy “vigyázat, seggfej vagyok”.
A seggfejek – ha már ez a terminus technicusunk mára – általában rendkívül megnyerő emberek. Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen. A bizalom kialakításának fázisában az őszinteséget is remekül színlelik: valóban őszinték egy sor olyan dologban, amihez nem fűződik érdekük, ezért később el fogod hinni, amit mondanak… akkor is, ha a saját érdekeik mentén manipulálnak. És főleg azért, mert azt mondják, amit hallani szeretnél. Ebben egyébként is zseniálisak.
Általában az van, hogy mire az ember észbe kap, már túl mélyen involválódott érzelmileg – rosszabb esetben anyagilag is – ahhoz, hogy egyszerűen ki tudjon lépni a kapcs… játszmából. A bántalmazó kapcsolatokra jellemző ciklikusság – a feszültség felgyülemlése, az erőszakkitörés, a mézeshetek és a nyugalmi időszak – itt is jelen van (noha nem feltétlenül történik fizikai, vagy akár direkt, könnyen felismerhető lelki abúzus), és mi hajlamosak vagyunk kizárólag a pozitívumokra fókuszálni, mert szeretjük azt az embert, aki… szórakozik velünk, használ minket, nem törődik az érzelmi szükségleteinkkel (ami mindenképpen a lelki abúzus egy indirekt, nehezebben azonosítható válfaja, még ha ezt akkor vigyázva szépítjük-tompítjuk is magunkban, nemhogy másnak).
