Miniszterelnök úr!
Advent harmadik vasárnapján, az öröm vasárnapján, édesapaként fordulok önhöz, egy nagyapához.
Miért akarja ön, újonnan hozott bürokratikus szabályokkal megakadályozni, hogy eljuttathassuk a gyermekotthonokban élő ártatlan kisgyerekeknek még karácsony előtt a sok ezer magyar ember felajánlásából vásárolt játékokat, ruhákat és ajándékcsomagokat?
Miért akarja megakadályozni, hogy a TISZA Párt önkéntesekkel felújítsa önök helyett a miskolci gyermekotthon Manócska részlegének penészes fürdőszobáját?
Miniszterelnök úr!
Azt kérem, hogy amikor a hatvanpusztai uradalmi birtokon a karácsonyi készülődés közben az unokái szemébe néz, jusson eszébe, hogy mennyire örült volna 1966-ban a három éves Orbán Viktor, ha a felcsúti faluszéli kis házba karácsonykor az angyalok (vagy jóérzésű emberek) ajándékokat hoztak volna.
Miniszterelnök úr!
Járt ön valaha Csenyétén, Gagybátoron, Abaújszolnokon, Hugyagon, Etesen? Látta ön, hogy milyen körülmények között élnek ott gyerekek 2024-ben? Látta ön, hogy milyen körülmények között zuhanyoznak a miskolci Manócska részlegen a súlyosan traumatizált 3-4 éves ártatlan kisgyerekek?
Azt kívánom önnek, hogy a rengeteg bűn ellenére, amit a magyar emberek ellen elkövetett, legalább advent időszakában költözzön békesség a szívébe és hagyja, hogy a jóérzésű emberek segítsenek a magukra hagyott gyerekeknek.
Miniszterelnök úr!
Kérem, hogy ne akadályozza a miskolci felújítást! Ne akadályozza az ajándékok eljuttatását a gyermekotthonhonokba!
Mi jövő héten elindulunk egy kamionnal, hogy mindenhova eljuttassuk a karácsony üzenetét a szeretetről és hogy legalább szenteste mosolyt csaljunk sok ezer gyerek arcára. Ha gondolja, velünk tarthat. Az unokái is büszkék lennének önre!
