Ma is a szokásos vonatutamon tartottam hazafelé, amikor feltűnt ez a fiatal fiú és leült mellém – Szóba elegyedtünk, de ami ezután történt arra végképp nem számítottam!
Épp a szokásos vonatutamon tartottam hazafelé. A szerelvény lassan közeledett az állomáshoz. Mindenki türelmetlenül várta, hogy végre leszállhasson és hazamehessen.
Az utasok között kiszúrtam egy férfit, aki feszültnek tűnt és egyfolytában az ablakon tekintgetett ki. Megpróbáltam szóba elegyedni vele és miután ez sikerült, egy hihetetlen titkot osztott meg velem:Elmesélte, hogy fiatalon elszökött otthonról, nem jött ki a szüleivel, folyton csak ellentmondott nekik. Az új barátaival mindent olyan rossz dolgot kipróbált, amit ezerszer hallott otthon hogy nem szabad mert bajba fog kerülni miatta.Ez hamar be is következett, mert egyik pillanatról a másikra börtönben találta magát. Ott aztán volt ideje elgondolkodnia tettén, és nagyon megbánta addigi életét.
Elmondta azt is, hogy éppen ma szabadult. Nincs hová mennie, ezért írt a szüleinek egy levelet, melyben arra kéri őket, hogy bocsássanak meg neki és fogadják vissza a szülői házba. Azt is elfogadja, ha úgy döntetnek, hogy nem tudnak neki megbocsátani és látni sem akarják és hogy a délutáni vonattal fog érkezni a mai napon.
Arra kérte őket, hogy ha készek visszafogadni, kössenek a kert végén álló diófa ágára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat. Ha nem lesz a kendő a fán, akkor szó nélkül tovább utazik és soha többé nem zavarja őket. Ahogy a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiatal férfin láthatóan egyre nagyobb volt a feszültség.
