Annyi olyan történetet hallottam, amiben arról beszéltek egyesek, hogy a hajléktalanoknak mennyire egyszerű, hiszen csak kiállnak, és kéregetnek, semmi dolguk nincs, csak tartani a markukat. Nos ez a fajta hipotézisnek jártam utána.
Megkértem a nejemet, hogy az egyébként is nagyra nőtt szakállamat alaposan borzolja össze, sminkek segítségével tűnjek koszosnak, és ápolatlannak, és ha már az arcomon látszik a nincstelenség, akkor segítsen a ruháit is megszabdalni, összekoszolni, hogy minél hitelesebben alakítsam a hajléktalant. Hozzá teszem, nagyon vékony alkat vagyok, így teljesen hiteles lett a végeredmény! Egy igazi hajléktalannak tűntem, de jól látszott rajtam, hogy nem italozok és nem kábítószerezek, ebből adódóan arra gondoltam, hogy majd normálisnak ítélnek, és adnak pénzt!
HirdetésAz Oktogonnál kezdtem, aztán elmentem a Szél Kálmán térre, majd a Lurdy háznál voltam, végül visszamentem a nyugati környékére. Ezt gyalog tettem meg, ez egy egész napos program volt számomra. A pénzt egy oldaltáskába gyűjtöttem, és kizárólag este, haza érkezésemkor számoltam meg.Az emberekről pár szóban; nagyjából 4 féle emberrel találkoztam, és most itt csak azokat említem akiket leszólítottam. Értelemszerűen a gyerekeket, fiatal srácokat, lányokat, és gyerekkel a kezükben igyekvő anyukákat nem zaklattam. Számomra optimális korosztály a 30-50 közötti férfiak és nők voltak. Nézzük a négy típust :- az első típus elzavart, melegebb éghajlatra küldött, majdnem belém is rúgott.-- számukra láthatatlan voltam. A szemükbe nézve beszéltem, mégsem vettek észre.- kedves megértő, segítőkész empatikus emberek, belőlük volt a legkevesebb.- kértem tőlük adtak, majd a köszönöm szót sem várták meg, már ott sem voltak.Lényeg a lényeg, hogy nap végére 13.505 forintot gyűjtöttem össze, és nagyjából 1 kg-nyi élelmiszert is kaptam.
