2020
aug
19
Ma délután kissé elgyötörten és éhesen mentem hazafelé, a buszra felszállva (196 A) már az első pillanatban egy szokatlanul fiatal, tetovált, napszemüveges vezetővel találkozott a tekintetem.
Már felkészültem, hogy gyorsan leülök és erősen megkapaszkodom, mert azok a nyugdíjas korú buszvezetők akikkel össze hoz a sors sajnos elég érdekes vezetési stílussal rendelkeznek.Időnként olyan érzés mintha egy kalandparkba vagy vidámparkba váltottam volna jegyet. A vezetőfülkében jó hangulatú zene szólt és a busz simán haladt előre, nem rángatott és nem pattogtam rajta. Az első megállóhoz érve ami pont egy gyros-os mellett volt(kb 2 m-re), az eladó gyors mozdulatokkal pakolta egyik salátát a másik után majd a húst és az önteteket. Talán észre sem vette, hogy nagyon lassan egy hajléktalan halad el az üzlet előtt és láthatóan éhes volt.
Talán minden kincsét magánál tartotta ami két mankóból és a hátára vetett ütött-kopott gitárból állt. Mivel az eladó oda sem figyelt rá Ő nem kért nem állt meg csak szomorúan tovább sántikált. Ekkor a vezetőfülkéből kiszólt a vezető, hogy ennél egy Gyrost? A férfi nem állt meg továbbra sem csak egy érdekes mosoly húzódott meg a bajusza alatt és nem tudhatta, hogy most a gúnyolódás tárgyává fog válni vagy mi az ami következő pillanatban történni fog. Egy félő bólintással jelezte, hogy igen enne! Erre nyílt a vezetőfülke ajtaja, pillanatok alatt előkerült a pénztárca és leszállt a vezető és beadta az eladónak a pénzt és kérte, hogy adjon az Úrnak egy Gyrost. Gyorsan visszaszállt , zárta az ajtókat és már mentünk is tovább.A hajléktalan bizonytalan léptekkel visszament az üzlet ablakához és amikor látta, hogy valóban Ő most fog kapni egy gyönyörű adag, friss ételt!
