Nem is tudom, hol kezdjem… Talán ott, hogy mostanában nem éreztem magam jól, mégis egy megmagyarázhatatlan nyugalom árasztotta el a lelkem, az a fajta nyugalom, amit egy nő csak akkor érez, amikor egy kicsi lélek kezd el fejlődni benne. Pár nappal azután, hogy Gábor eljegyzett, kiderült, hogy a rosszulléteket a várandósság okozza, így az émelygésből hatalmas boldogság lett.
Az elmúlt 15 évben abban a hitben éltem, hogy velem ez az Isteni csoda nem történhet meg, hiszen az orvosok nem kecsegtettek sok jóval, most mégis győzött a szeretet, kegyelmet kaptunk, imáimat meghallgatták. Még nagyon kicsi a pocakomban a gyermekem, nagyon nehéz így beszélni erről, de úgy éreztem, meg kell előzzek minden rosszindulatot, pletykát, szóbeszédet, sajtómegjelenést.
Szerettem volna, ha tőlem tudjátok meg, hogy egy picike élet cseperedik a szívem alatt. ♥️ Most nyugalomra van szükségem. Vigyáznom kell magamra és a kicsire. Szülők leszünk. Feladtam a reményt, hogy ez valaha megtörténik, de új szerepre hívott minket a sors, amiért végtelenül hálásak vagyunk és amit nagyon meg kell becsülnünk, mert tényleg csoda, hogy lehetőséget kaptunk rá. Éppen ezért most egy darabig nem tudok színpadra lépni. Fokozottan figyelnem kell, pihenni sokat és nyugalomban élni. Megkérem a megrendelők megértését, hogy nekünk ez most a legfontosabb és ígérem, hogy a jövőben csodaszép koncertekkel térek vissza azokra a helyekre, ahova most nem tudok elmenni.
Kérem a közönséget arra, hogy próbáljon meg szeretettel gondolni ránk. Most nem fér bele az életünkbe a rossz, csak a szívből jövő jó, a drukk, hogy maradjon velünk ez a kis élet. Boldogok vagyunk, hogy megoszthattuk veletek az örömünket és ti szeretettel álltok majd hozzánk… Köszönjük
