Tavaly ősszel kórházba kerültem, hosszú hónapok szenvedése és orvostól-orvosig való járkálás után beutaltak a Péterffy belosztályára. Szerencsére meggyógyultam, de eltöltöttem két hetet a fent nevezett intézményben, amelyhez hasonló élményt senkinek sem kívánnék. Ahogy mondtam, meggyógyítottak, vagyis nem az orvosok szakértelmével és hozzáállásával volt a baj, maga a rendszer, maga a hely az, ami sok embert sírba tesz ott sajnos.
Mivel annak előtte legalább 20 évig nem jártam ilyen helyen és nem tartózkodtam ilyen hosszú időt egyetlen egészségügyi intézményben sem, nem tudtam mire számítsak, de ilyen balkáni állapotok meg sem fordultak a fejemben.
Kosz és mocsok, szinte mindenhol, a fürdőnek nevezett egyszemélyes lyukba úgy bírtam csak bemenni, hogy előtte én magam fertőtlenítettem, hogy legalább ott ne szedjek össze valamit. A wc ugyanez a kategória, papír és kézmosó természetesen nem volt, mindenre fel kell készülni, ha az ember ide kerül.
A takarítok reggel gyorsan végig törlik a padlót, koszos, ragadós felmosóvízzel, utána rohannak is tovább. Ha a kiömlött ágytálból csordogáló pisit mi, betegek nem töröljük fel, akkor ott áll másnap reggelig.
A nővérek száma nagyon kevés, szinte senkire sem jut idő, kedvük és türelmük sincs a betegekhez. Fürdetésről ne is álmodjon, aki saját magát nem képes megmosdatni, vagy a hozzátartozói nem segítenek, mert az ápolók ezt a fajta munkát egyetlen alkalommal sem látták el, amíg bent voltam. A 21. században, Európában a jobb állapotú betegek mosdatják a társaikat, hogy ne egye meg őket a piszok, és ne kapjanak el további fertőzéseket.
Akármennyire hihetetlen, ez a magyar valóság, a saját szememmel láttam. Az étkeztetés is hasonlóan folyik, aki nem képes a mozgásra, nem tudja ellátni magát, megkapja ugyan az ételeket, de a társai jószándékára van utalva, ha pedig nincs szerencséje, nem eszik.
Nem tudom, mi lehet a probléma, ami miatt ezeket a teendőket nem látják el az arra hivatottak és a betegekre hárítják őket. Nyilván a pénz is tehet róla és az emberhiány is, de azt hiszem, még sem normális, hogy lassan a betegek gyógyítják majd saját magukat a kórházakban. Az emberség volt, ami hiányzott, szinte kivétel nélkül az ott dolgozókból. Hogy lehet így bánni érző, (még) élő emberekkel?
Körül kéne már nézni az illetékeseknek a magyar kórházakban és be kellene feküdniük néhány napra. Akkor talán lenne változás, ha a saját bőrükön tapasztalnák meg, mik zajlanak a falak mögött.
