Egy hölgy már hosszú évek óta külföldön él, de végre hazajött látogatóba az édesanyjához.
Úgy gondolta, hogy meghívja a családtagokat egy kis kiruccanásra és grillezésre egy közeli tisztásra. Nagyon szerette ezt a csodaszép helyet, mert szinte az egész gyerekkorát ezen a kis tisztáson töltötte.
Ahogy a családdal odaértek, a nő nagyon elkeseredett attól amit látott, mindenütt gaz és szemét volt, alig találtak egy sütkérezésre megfelelő helyet. Nagy nehezen találtak egy olyan részt, ahol kevesebb szemét volt, azt eltakarították és nekiláttak a grillezésnek. A tisztáson volt egy kis tó is, de annyira piszkos és elhanyagolt volt, hogy a nő még a lábát sem merte beledugni.
Már a sütögetés elején szólt a családtagoknak, hogy ne szemeteljenek, tegyenek minden szemetet egy külön zacskóba. A szemetes terület láttán a hölgy teljesen felháborodott az emberek viselkedésén, hogy ennyi szemetet hagynak egy ilyen gyönyörű helyen, ráadásul a szemetesvödör is alig 100 méterre van onnan.
Amikor kezdtek összepakolni a grillezés után, észrevette, hogy sehol nincs a zacskó, amibe a szemetet gyűjtötték, majd megkérdezte a többiektől, hogy ki vette el. Az egyik nagybátyja mosolyogva mondta, hogy ő és már el is dobta. A hölgy megkérdezte, hogy hova, mire a nagybácsi rámutatott a tisztáson lévő szemét kupacra – hát oda!
A hölgy annyira felháborodott ezen, hogy alig tudta türtőztetni magát, nehogy valami csúnyát mondjon.
Akkor megértette, az emberek ezt érdemlik, mert ilyen a mentalitásuk, ők nem tisztelik saját magukat és a környezetüket, de másoktól elvárják azt. Ha mi nem tiszteljük a környezetünket és nem vigyázunk rá, akkor más sem fog. Nekünk kellene példát mutatni a gyermekeinknek és megtanítani nekik, hogy becsüljék a természetet és a tisztaságot.
(ketkes)
