Holnap lennél 40 éves… Téged ismerve, biztosan Győrben ünnepelnél, hiszen minden oda kötött. A család, a barátok, a futball. Abban is biztos vagyok, ott lenne a születésnapi bulidon Stark Peti, a gyerekkori barátod, meg persze a drága jó szüleid, a testvéred Orsi és ott lenne Adrienn is, a szerelmed.És talán ott lenne két kisfiú, akik a családi ház kertjében foci közben mindenáron téged szeretnének kicselezni, te pedig engednéd nekik. Aztán miközben elfújnád a tortán a gyertyákat, talán arra gondolnál, csodásan alakult az életed.
Helyette holnap a Szabadi úti temetőbe megy mindenki.
Egy szál virággal vagy mécsessel, nem lesz torta, és sajnos a gyerekek sem tudnak kicselezni a családi ház kertjében. 2004. január 25-én este a sors másképp döntött. Elvett téged 24 évesen. Nincs ember, akinek ne égett volna bele a lelkébe a képsor. Az utolsó pillanataid. Sárga lapot kaptál, kicsit mosolyogtál rajta, megigazítottad a hajadat, aztán… aztán pillanatokkal később összeestél a pályán.Hirtelen szívhalál.
Utólag persze kiderült, náthás voltál, fáradt, de nem jelentettél beteget. Mert bizonyítani akartad, hogy ott a helyed a portugál sztárcsapat, a Benfica kezdőjében. Azt is csak később mesélte Adrienn, a menyasszonyod, hogy a meccs előtt rossz előérzete volt, mert szűkszavú voltál a telefonban, mint akit nagyon bánt valami.
Adrienn akkor éppen itthon volt, azért jött haza, hogy a nyári esküvőtöket szervezze. Csodás fehér menyasszonyi ruhát álmodott, helyette néhány nappal később feketébe öltözve ment temetésre. A meccset nem látta itthon, de még alatta küldött neked egy SMS-t. Csak annyi állt benne: szeretlek.Minden találkozó után felhívtad. Akkor nem. Így ő hívott, számtalanszor. A telefon pedig ott árválkodott az öltözőben és csak csörgött és sokáig senki nem vette fel, mert éppen az életedért küzdöttek. Később egy csapattársad szólt bele sírva, próbálta nyugtatni Adriennt, aki ekkor már érezte, mindennek vége.
Ő egyébként azóta sem tudta feldolgozni azt, ami veled történt. Az élet persze nem állt meg. Megházasodott, lett két szép gyereke, ám már egyedül neveli őket. És évente négyszer-ötször kimegy hozzád a temetőbe. Sírni, nevetni, beszélgetni, de ezt te is tudod. Máig őrzi azt a jegygyűrűt is, amit egy mesés napon, egy régi, romos, de romantikus portugál kis templomnál adtál neki.Holnap a Szabadi úti temetőbe megy mindenki, pedig Győrben azt gondolták, egyszer majd ott fejezed be a pályafutásodat és talán idővel a csapat edzője is te leszel. Képzeld, nagyon odafigyelnek arra a városban, hogy senki ne felejtsen el téged. Kiállítás is van és a te nevedet viseli a helyi labdarúgó akadémia. Lisszabonban pedig szobrot állítottak neked a Benfica stadionjánál. Csak három embernek van szobra az arénánál. A legendás játékosuknak, Eusébiónak, az edzőfenomén Guttmann Bélának és neked… Bár ne lenne szobrod…
