Koronavírus következtében elhunyt Nagy Éva táncdalénekesnő - tudta meg családhoz közeli forrásból a 24. hu
A 24. hu korábbi interjújában így emlékezett vissza pályájára:
"Lehetnék egy magamba fordult, szomorú öregasszony, de szerencsére az a típus vagyok, aki elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak. Az, hogy később átnyergeltem a gyerekműsorokra, okos dolog volt, mert ott annyi szeretetet kaptam, hogy az végül is elfeledtette velem, hogy a táncdalénekesi karrierem nem olyan lett, amilyet szerettem volna. Én legalább mindent megtettem. Hozzáteszem, ha felvesznek a jogra, valószínűleg most egy savanyú, íróasztalnál megöregedett ember lennék, mert az nem az én világom volt, és csak azért jelentkeztem oda, mert az volt akkor a divat. Pedig ha a magyartanárnőm nem rontja le az érettségimet, valószínűleg felvesznek, így viszont mégis megköszönhetem neki, hogy másképp alakult az életem."
Hirdetés Pestszenterzsébeten született Nagy Éva, Sátoraljaújhelyen majd Budapesten élt. 1967-ben, a második eszperantó táncdalfesztiválon tűnt fel, amit a Kötöznivaló bolond az én szívem című dallal nyert meg. A dal eredeti előadója Kovács Kati volt. (Érdekesség, hogy az előző évben megrendezett első fesztivál győztese Máté Péter volt.) Az 1968-as Táncdalfesztiválon az Ez az utolsó randevúnk című számmal indult, a Liversing zenekar kísérte. A dal eredetileg keringőstílusban hangszerelve Bencze Márta énekesnőé lett volna, de ő nem fogadta el. Bár a döntőbe nem jutott be, dekoratív megjelenése miatt ő kapta a széria legtöbb férfiszavazatát - olvasható a Wikipédia oldalán.
A hetvenes években több fesztiválon is szerepelt. 1976-ban vonult vissza, amikor a Tessék választani!-n egy Dobsa–Bradányi-dalt szerzeményt, a Semmit sem értek én címűt énekelte.
