2020
okt
06
És akkor ott, abban a pillanatban tényleg megállt az élet. Egy egész ország szorított érte.
Péter 30 évesen hagyott itt minket, neki cisztás fibrózisa volt, ugyanúgy a tüdő volt a fő bajforrás.
Hirdetés
[ ]Nemrég esett át transzplantáción, ennek kapcsán írtam róla cikket. A műtét után lebénult a lábfeje és a nyelve, az interjút is írásban készítettem vele, hiszen alig tudott beszélni. De annyira akart, olyan súlyos és fájdalmas előzményekkel jutott el az operációig, hogy fel sem vetődhetett senkiben a vég lehetősége.
Péter, habár állapota pici gyerekkorától súlyos volt, tanult, dolgozott, edzett. Ha végre kijutok a kórházból, megkérem Zsuzsi kezét, ezt írta nekem az interjú végére. Imádott utazni. Thaiföldre vágyott. De a közeli helyeket is szerette. Sosem tudhatta, hogy melyik az utolsó nyara, ezért minden idejét kihasználta, már ha az egészsége engedte.
Úgy élt, hogy nem lehetett hiányérzete. Habár a sors nehéz élettel kínálta meg, ő kihozta belőle a legtöbbet. Minden fájdalom, aggodalom, ájulások, kómás állapotok, géphez kötött hetek ellenére imádott éli. Mert neki az élet, a létezés nem rutin volt, hanem ajándék.
