- Hogyhogy itthon van?
- Elég régóta itthon vagyok a koronavírus miatt. Mikor elindult tavasszal, Miamiban voltunk. Azt gondoltuk, ott fogjuk jobban átvészelni. Lassan harminc éve kötődöm Amerikához, oda jártam egyetemre is. Azt gondoltam, hatékony, precíz ország, ott minden jobb lesz, ezért kint maradtunk terven felül. Aztán megéltük, hogy ott sincs vécépapír, ott is elfogy a kézfertőtlenítő. A kislányom, aki Koppenhágában él, küldött nekünk profi maszkot, mert Amerikában az sem volt. Végül már tiszta alkohollal fertőtlenítettünk. Ritkultak a légi járatok, de még húztuk az időt. Ott sütött a nap, meleg volt, itt jött ki ország a télből az. Azt hittük, a melegben kevésbé terjed, de tévedtünk. Magyarországon sokkal kisebb volt a fertőzöttség. Éreztük, hogy jönnünk kell. Kétemeletes géppel jöttünk, húszan, ha voltunk rajta.
- Nem félt a gépen?
- De! Két maszkot tettem egymásra, gumikesztyűt viseltem. Még előtte a munkám miatt el kellett repülnöm New Yorkba, ahol óriási volt a baj. Vettem egy búvár maszkot, ami a szememet is védte, abban repültem Miamiból New Yorkba. Az amerikai orvosi vizsgálatok eredményei alapján a koronavírust már nem influenza szerű járványnak tekintik, hanem szívet károsítónak. Eltelt annyi idő, hogy kiderült, a fertőzöttek negyven százalékánál komoly szívkárosodást okozott.
- Volt nyaralni? Hol pihen egy világpolgár?
Hirdetés- Láttam a Balatonnál az a szörnyű zsúfoltságot, és inkább elmentünk augusztusban Olaszországba, a hegyekbe. Felmentünk, egy teremtett lelket nem láttunk. Egyedül is el szoktam menni, sátorban alszom, imádom. Az a teljes agyi kikapcsolódás 2500 méter magasan. Most a párommal, Krisztinával és a fiammal voltam. Az olaszok rendkívül körültekintőek. Annyira megrázta őket az első hullám, hogy megtanultak vigyázni. Ott mindenhol, mindenki kezet fertőtlenít, és maszkot hord. Rád szólnak, ha nem. Itthon döbbenten látom, hogy mennyire felelőtlenek az emberek, pedig már háromszor rosszabb helyzetben vagyunk, mint az olaszok. Bosszant, mert nem szeretnék maradandó szívkárosodást. Nem bátorság kérdése a halál. Azok az országok, melyek elsőre sokat kaptak, mint az olaszok, amerikaiak, nagyon vigyáznak a második hullámban. Akik elsőre nem, azok nem vigyáznak a második hullámban, lásd Magyarország.
- Szűrték?
- Többször is, önként és dalolva magánklinikán. A Cafe Freinek is vannak profi eszközeink Olaszországból. Szűrjük a kollégákat, baristákat. Azt látom, ez lesz a jövő. Amilyen büszkék lehettünk magunkra mi magyarok az első hullámban, mindenki minket irigyelt, olyan szinten lett szétcseszve. Semmi sem történik véletlenül, Magyarország a fegyelmezetlenségével magára rántotta a második hullámot. Mindig a társadalom alja, és teteje viselkedik fegyelmezetlenül, azt gondolják, rájuk nem viselkednek a szabályok.
- Sokat dolgozik?
- Ebben a helyzetben extrán sokat. Nekem nincs olyan, hogy nyaralás. Olyan helyszíneken élek, dolgozom, ahová más nyaralni megy. Van egy olyan kifejezés az angolban, hogy work and play city. Dolgozol, de vakációzol is. Vannak olyan városok, ahol délután ötig dolgozol, aztán felpattansz a bicajodra, és egy kilométeren belül olyan helyen vagy, ahová a világ más pontjairól nyaralni járnak az emberek. Ott az óceánpart, szörfözöl. Ezek a helyek a work and play cityk. Budapest nem ilyen, de a többi élethelyszínem igen. Ha Miamiban vagyok, dolgozom, meetingeim vannak online. Nyolc országban vagyunk jelen, ezer -féle partnerrel, 270 -féle alapanyagot gyártunk, a világ minden pontjáról kávékat hozunk. Folyamatosan dolgozom, és teljesen mindegy, hogy a világ melyik pontján vagyok, mert úgysem lehetek a Cafe Frei hetven pontján egyszerre. Reggel felnyitom a laptopom, és reagálok e-mailekre, zajlik az élet. Huszonnégy órás vakációt tudok kivenni. De nem munkának élem meg, szenvedélyes vagyok. Persze van, hogy egy hétig felmegyek a hegyekbe hátizsákkal, sátorral. De az egész életem work and play, ami irigylésreméltó. Most Amerikába még nem lehet visszamenni.
