Fagyoskodva várja a karácsonyt Pista bácsi és a 86 éves Margit néni (1. oldal)

Mesélte, hogy 86 éves, próbálja eladni a díszeket (amiket hónapok óta készít), mert koldulni nem akar. Tavaszi cipőben állt ott órákig, mert csizmára sem volt pénze, ahogy sok más dologra sem. Vidékről jött be minden nap, de persze sokan észre sem vették, sőt, néha bántották is.Pedig nem akar semmi rosszat, csak próbált megélni, ahogy tud. Értékelni kellene, hogy nem kéregetett, hanem ténylegesen alkotott valamit, és abból szeretett volna valahogy pénzt csinálni.Tudom, hogy sokan vannak hasonló helyzetben, nem ő az egyetlen. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tudunk mindenkit megmenteni, felkarolni, és különben is, mindenkinek megvan a maga baja az életben. De néha vegyük már észre, milyen jó dolgunk van! Mert sajnos vannak, akiknek közel sincs. Miért ne segítenénk, ha nekünk semmiség, nekik pedig azt jelenti, hogy ebben a hónapban tudnak fűteni?

Ne legyünk már annyira elfoglalva a saját dolgainkkal, hogy észre sem vesszük, ha valamit jót tudnánk tenni! Ne legyünk ennyire érzéketlenek, hogy meg sem látjuk azt, aki segítségre, odafigyelésre, vigaszra szorul – és ez néha csak egy jó szó vagy egy mosoly… Legyünk hálásak azért, hogy mi nem szorulunk rá, hogy ott álljunk!Másoknak segíteni, adni tényleg jó érzés – te is jobban érzed magad tőle. Valakinek pedig lehet, hogy a reményt adod vissza, a hitet, hogy vannak még emberek, akik meghallgatnak, nem pedig beléd rúgnak. Értékeljük már, ha valaki kemény munkával akar pénzt szerezni, úgy, ahogy ő tud – nem pedig élősködni valakin. És becsüljük meg, ha valaki értéket próbál adni!Nem tudhatod, te hol leszel 86 éves korodban, lesz-e valaki, akire számíthatsz. Aki megveszi a gyógyszereidet, ha neked nem lesz rá pénzed, vagy bevásárol neked, ha te már alig bírsz mozogni. Megöregedni és ezt méltósággal viselni egyébként sem könnyű.