Igen
Nem
Amikor a barátnőm először beszélt róla, furcsálltam. Megmutatta, érdekelt is, mégis csak hónapok alatt tudtam rávenni magam, hogy én is megvegyem. Nem bántam meg.
A férjem 58, én 52 éves vagyok. Mind a ketten „hajtós” korszakunkat éljük, kevés a szabadidőnk. Gyerekeink felnőttek már, kirepültek a családi fészekből, ketten maradtunk.
Valamikor nagyon jó volt együtt, mára megmaradt a szeretet, az összetartozás, a közös célok. Zoltán az utóbbi években eléggé elhízott, nehézkesen mozog, fáradékony. Házaséletünk már nem mindig „jön össze”.
A legjobb barátnőmet, Ildit a középiskolából ismerem. Ő tizenöt éve él egyedül, elvált a férjétől. Telefonon gyakran beszélgetünk, személyesen legfeljebb csak félévenként. Tavaly vidéki házra cserélte tizedik emeleti lakását.
Megcsodáltam a kertjét, a sok gyümölcsfa mind virágzott, álomszép volt, meg a kis ház is. Bensőségesen beszélgettünk, rákérdeztem, van-e kapcsolata. Elmesélte, van egy nős férfi, akivel alkalmanként 2-3 órát együtt töltenek, de sokszor hónapok telnek el két alkalom között. Attila egyszer ajándékot hozott neki, s miközben átadta, azt mondta: amíg nem jövök, hasznát veszed. Ildi kibontotta, s meghökkent, mert egy elemes vibrátor volt benne. Idegenkedett tőle, de Attila megmutatta neki, hogyan használja, és amikor együtt voltak, bevetették „harmadiknak”.
Barátnőm nevetve mesélte: hidd el, többet tud, mint az igazi! Hazafelé csóváltam a fejem, de csak elszántam magam a nagy lépésre. Én is vettem egyet! Nem csalódtam. Hamar kitapasztaltam a használatát, és bevallom: nagyon megkedveltem. Most szégyenkeznem kellene miatta?
