Havi 40 ezer az életre
"Cigánybálon ismerkedtünk meg, jó fiúcska volt, megtetszett nekem, jött utánam, mint a kiskutya. Leszenvedtük az életünket. Én 70-80 kilós zsákokkal játszottam, úgy felemeltem, mint egy embert. De jó pénzt is kaptam, nem irigyelte senki. Éva megérdemli, mind ezt mondta."
A 67 éves Stefán Éva mondja ezt, mellette kezét tördelve hallgatja a történetet Balogh István, az egy évvel fiatalabb férje. Éva naphosszat ágyban fekszik, látását elvesztette, dereka tönkrement, járni nem tud. A háttérben egy kis TV szól a polcon, brazil szappanopera megy az egyik kereskedelmi adón. A fészerszerű otthonban WC nincs, ha esik, akkor ömlik be a víz, mert nemrég kigyulladt a tákolmány kéménye, az oltásban a tető komoly károkat szenvedett.
A férj, így mondja, gyárista volt, de 15 éve főállásban ápolja az asszonyt, ketten összesen 80 ezer forintot kapnak. Miskolcon éltek, de tartozás miatt elvették a szociális bérlakásukat, öt évig nem pályázhatnak újabb lakásra. Akkor vették meg ezt a putrit 1,2 millió forintért, amit havi negyvenezer forintjával törlesztenek, vagyis a házaspárnak az életre havi 40 ezer forintja marad. Ebből kell befizetni a rezsit, megvenni, az élelmiszert, a gyógyszereket. Két gyerekük van, telefonon beszélnek néha egymással.
