Kulka Jánosról több alkalommal adtunk már hírt,hisz szinte végig követtük életútját.
Most ennyi idő elteltével,bár senkit nem akar megbántani,mégis őszintén nyilatkozik. – Erről a betegségről hallgatnak az egészségügyben – mondja most Kulka tisztán, érthetően, de megküzdve a szavaiért –, zavarban vannak vele, mert nincsenek statisztikai adataik, méghozzá azért nincsenek, mert a betegek nem tudják elmondani, hogy mi van velük.
Kulka Jánoson a zeneterápia segített. A zenével sikerült beindítani a beszédfunkcióját.Batátai mellette voltak, és a telefonomon őt hallgatták: ahogy a Halleluját énekli Leonard Cohentől, meg a Nagy utazást, s az ember, akinek a hangja egykor áradt, de most ott feküdt az ágyon beszéd képtelenül, egyszer csak kiadott egy hangot magából. Sokan azt mondják Kulka János nem áll többé színpadra. Talán így van, talán nincs így. Abból a céltudatosságból, ahogy a betegségét kezeli, abból az erőből, amellyel a szavakat formálja,inkább annak a hite árad: talán mégis. Tiszta szívből kívánjuk,hogy sikerüljön felépülnie és újra láthassuk ŐT a színpadon!
