Elhunyt Dicső Zsolt

Dicső Zsolt életének és munkásságának fontos részét képezi Szekszárd, ahol 1956-ban született és élete végéig ott élt. Korábban a Spanyolnátha című művészeti folyóiratban így írt önmagáról: „1974-től 1980-ig a Kísérleti Színpad zenekarának, majd a Mosolygó Kaptafa Hangászkarnak zenésze és dalszövegírója voltam.” Művészeti pályafutása alatt több mint öt könyvet publikált, köztük „A rózsaszínű lórúgás” (1992), „A dolgok mindig másokkal történnek” (1995), „DéBéla késni indul” (2000), „egyszerűmedve és a fűzetlen cipő” (2006), valamint „Dönci szerint a világ nincs kész” (2010).

Az irodalmi világban Dicső Zsolt nem csupán íróként, hanem vizuális költészeti munkáival és mail art alkotásaival is jelentős szerepet játszott. 1997-től a PAD irodalmi és művészeti folyóirat alapító szerkesztője volt, mely platformon keresztül sok tehetséges szerző munkásságát népszerűsítette. 1986 óta szerepelt kiállításokon is, amelyek során a HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológiákban is publikált.

Dicső Zsolt pénteken hunyt el.Forrás:  Facebook

A hírt követően a közösségi médiában számos emlékezés és gyászjelentés jelent meg. Liebhauser János, a Szekszárdi Illyés Gyula Könyvtár vezetője Esterházy Pétertől kölcsönzött idézettel búcsúzott Dicső Zsolttól: „Mi a különbség az édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben apám is mindenütt ott van, csak itt nincs.” Ezt a „nincset” lesz nehéz megszokni, tette hozzá.

Jankovics Zoltán, a PAD irodalmi folyóirat szerkesztője, Dicső Zsolt legjobb barátjaként saját versével búcsúzott az elhunyttól, megemlékezve a közös munkáról és a barátságról, amely élete végéig jelentős részét képezte.

Dicső Zsolt munkássága és személye sokak számára jelentett inspirációt és örömet. Az irodalmi közösség mélyen gyászolja az elhunytt költőt és írót, akinek hagyatéka tovább él az általa teremtett művekben és emlékekben.