Egy tanulságos lecke az udvariasságról
Tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem... de 83 éves vagyok, és ma reggel, amikor sorban álltam a McDonald's-nál, egy fiatal nő a mögöttem lévő autóban idegesen dudált, türelmetlenül gesztikulált, mert szerinte túl sokáig tartottam a rendelést. Hallottam, ahogy a mellette ülő barátnőjével nevetgél, és a mozdulatai arról árulkodtak, hogy nagyon bosszantja a lassúságom.
A kiszolgáló hölgy kedvesen rám mosolygott:
– Jó reggelt, mit adhatok önnek?
– Egy kávét és egy sajtburgert kérek – mondtam mosolyogva, majd kissé hátrapillantottam a türelmetlen fiatal nőre. – Illetve szeretném kifizetni a mögöttem lévő hölgy rendelését is.
A pénztáros meglepetten nézett rám, majd egy pillanatnyi habozás után bólintott.
– Természetesen. Egy igazán szép gesztus!
Ahogy a rendelést kifizettem, láttam, hogy a mögöttem álló nő egyre türelmetlenebbül fészkelődik. Nem tudhatta, hogy éppen őt készülök megleckéztetni.
Amikor a kasszás odaszólt neki:
– A rendelése már ki van fizetve, hölgyem – láttam, ahogy az arca elvörösödik. Gyorsan kiugrott az autójából, és odasietett hozzám.
– Én... hát... köszönöm – hebegte zavartan. – Ne haragudjon, hogy türelmetlen voltam, csak sietnem kell a munkába.
Kedvesen rámosolyogtam.
– Semmi gond, fiatal hölgy. Csak egy apró lecke arról, hogy néha egy kis türelem csodákat tehet.
Ő lesütötte a szemét, majd gyorsan visszaszállt a kocsijába. Azt hitte, ezzel vége is a történetnek... de nem így történt.
Amikor a második ablakhoz értem, a dolgozó a kezembe adta mindkét rendelést.
– Az öné és azé a hölgyé, aki mögött állt – mondta mosolyogva.
Elvettem mindkét csomagot, majd szépen elhajtottam, magamban kuncogva a helyzeten.
Néhány pillanattal később a visszapillantó tükörből láttam, ahogy a fiatal nő döbbenten kapkodja a fejét, majd ráeszmél, hogy neki újra be kell állnia a sor végére és ismét meg kell rendelnie az ételét.
Csak egy jó tanács: Ne dudálj az idősekre. Nekünk több tapasztalatunk van, mint hinnéd! 😊
CSODÁS NAPOT KÍVÁNOK!
