58 évesen hunyt el a magyar televíziózás ikonikus alakja, Takács Marika.
Bájos megjelenése, természetes kisugárzása, sajátos hangszíne és kedves mosolya egy pillanat alatt elvarázsolta a nézőket. Takács Marika a Magyar Televízió indulásától kezdve a közönség egyik kedvence volt, szinte családtaggá vált.
Színészi pályára készült, éneket tanult, azonban sem a Színművészetire, sem a bölcsészkarra nem nyert felvételt (utóbbit később esti tagozaton elvégezte). Végül egy óra-ékszer üzletben helyezkedett el, és bánatában jelentkezett egy énekversenyre. Itt figyeltek fel rá a televíziós szerkesztők, akik meghallgatásra hívták. Ahogy később mesélte, először énekelnie kellett – „Éjszakáim megraboltad…” kezdte, de leállították, és inkább egy szöveget adtak a kezébe. Ekkor megkönnyebbült, és úgy érezte, soha nem olvasott még fel ilyen jól. A következő próba a kamera előtti szereplés volt: fejét jobbra-balra kellett fordítania, majd mosolyognia – amit 1982-ben tett ígérete szerint, egészen 1995-ös korai nyugdíjazásáig tartott is.
Stílusa követendő példává vált
Még 19 éves sem volt, amikor először megjelent a képernyőn. Kezdetben annyira izgult, hogy a rendezővel megegyeztek: bemutatkozik, majd elnézést kér az esetleges hibákért, hiszen először szerepel kamerák előtt. A nézők nemhogy nem haragudtak rá, hanem rögtön a szívükbe zárták. Pályája a Széchenyi-hegyi bemondó-stúdióban indult, ami valójában egy átalakított szenespince volt – előfordult, hogy 15 mázsa szén torlaszolta el az ajtót, amit kollégáival kellett ellapátolnia, mielőtt kezdetét vehette az adás. Öltözködési stílusa, frizurája gyakran szóbeszéd tárgya volt, sokan próbálták utánozni megjelenését.
Szilveszteri műsorokban többször megmutatta tánc- és énektudását, filmszerepei kevésbé hagytak mély nyomot, viszont a „2-től 5-ig” című rádiós kívánságműsorra sokan emlékeznek. A műsort Gálvölgyi Jánossal vezette, aki akkoriban a Thália Színház színésze volt – főnöke, Kazimír Károly külön engedélyezte neki, hogy hétfőnként korábban elmehessen a próbáról, hogy odaérjen a rádiófelvételre.
Váratlan csoda az életében
Kazimír Károllyal harmonikus házasságban élt, ami hozzásegítette, hogy mindig mosolygós, kiegyensúlyozott és kedves maradjon. Budapesten, a Szent István parkban laktak, de nyaranta három hónapra Tahitótfaluba költöztek, ahol kislányuk, Annamária és kedvenc kutyájuk, Tappancs társaságában töltötték az időt. Marika sokáig úgy hitte, nem lehet gyermeke, ezért hatalmas ajándéknak tekintette, amikor 42 évesen teherbe esett. Lányukat Babucinak becézték, aki egy falusi séta során felfedezett egy piros csúszdát egy kertben – ennek kapcsán barátkoztak össze a híres Szamos cukrászdinasztiával.
A végsőkig reménykedett
Kislánya születése után nem sokkal édesanyja csomót tapintott ki a mellében, amit akkor ártalmatlannak minősítettek. Egy évtizeddel később kiderült, a betegség átterjedt szervezetére. Marika titokban kezelésekre járt, mindenkit azzal nyugtatott, hogy csupán reumáját gyógyítják. Mindvégig bízott a gyógyulásban, de 1997. május 9-én örökre eltávozott. Férje képtelen volt feldolgozni a veszteséget, két évvel később követte. Lányuk szülei álmát valósította meg: zongora-karvezetés szakon végzett a konzervatóriumban, később televíziós szakon szerzett diplomát, és vizsgafilmjét édesanyjának szentelte.
Örkény István humoros vallomása
HirdetésMarika rengeteg levelet kapott, nem csupán kívánságlistákkal: egy kislány például leírta, hogy bemondó szeretne lenni, mire ő egy mesekönyvet küldött kedves üzenettel. Örkény István pedig egy balatoni nyaralás során írt neki tréfásan rajongó sorokat:
„Édes Marika! Fantasztikus volt veled egy fedél alatt aludni. Éjjel teljesen felhevültem a jelenlétedtől, de nem tudtam a szobaszámodat. Az erkély traverzein másztam fel-alá, a 12. emelettől a 8.-ig. Végül sajnos rossz szobába keveredtem, és tévedésből Szinetár Miklósnál kötöttem ki… (De közben rád gondoltam.) Csókol: István.”
