Barátnőm 10 éve küzd férjével a gyermekáldásért. Végre mindannyian boldogok voltunk....
A munkahelyén,amit legszívesebben megneveznék,nem osztoztak a boldogságban. Közölték vele,hogy létszám leépítés miatt nem fogják visszavenni. Szegény Ági napokig sírt,hisz egyszerűen igazságtalannak tartja! Amit viszont munkáltatójának üzen,azzal bizonyítja,mekkora Kincset vesztettek. Ezeket a sorokat írta:
"Tisztelt Munkáltató! Mindannyian tudtátok,hogy mennyire szerettem volna kisbabát. Becsülettel végeztem a dolgom 20 évig,de úgy látszik ez nektek nem számít. Elküldtetek,mert szerintetek nem tudom majd ellátni feladatom. Milyen előítélet ez? Nem baj,nem fogok kétségbeesni,hisz biztosan tudom,hogy nincs is keresni valóm ilyen emberek között. A Drága Tündér 100 munkahelynél is többet ér. Egyet azonban megkérdeznék:Hogy tudtok nyugodt lelkiismerettel aludni? Miért válik egy Nő,Anya lapátra csak azért,mert 40 évesen gyermeket mert vállalni? Meg fogom mutatni a világnak,hogy példás anya és majd kiváló munkaerő leszek,valahol,ahol megbecsülnek! Kívánom,hogy több ilyen fájdalmas döntést ne hozzatok,mert ez igazán nem vet jó fényt Rátok!" Ha TE is úgy gondolod igazán jó fej a barátnőm,úgy kérlek írj neki néhány elismerő,bíztató sort!
