Fiatal házasok vagyunk, egy napon kiderült, hogy férjem megcsalt egy másik hölggyel. Megkérdeztem tőle miért tette, mennyivel jobb ez a nő nálam?
Azt válaszolta nem talál rá igazi magyarázatot, csupán annyit, hogy más, mint én. Borzalmas volt érezni a lepedőnkön egy másik nő illatát, tudni, hogy mással hancúrozott a közösnek hitt ágyunkban. Választási lehetőséget nem hagytam számára, de Ő sem gondolkodott sokat.... Fogta magát és elköltözött a nőhöz. Jó néhány hónap telt el, amikor egyszer a férjecském megjelent és elmesélte ez a nő őt nem is szerette soha, csupán kihasználta....
Sajnálatot nem éreztem, hisz cserben hagyott engem. Kérte, hogy adjak neki egy második esélyt. Megtettem, de tudtam már akkor, hogy ezzel nincs vége a történetnek. Lehet, hogy most sokan pálcát törtök felettem, de a fejemben kész terv alakult ki. Hónapokon keresztül éltünk együtt úgy, hogy elhitte boldog vagyok vele. Amikor a legnyugodtabbnak, legboldogabbnak éreztem, közöltem vele, hogy elhagyom. Nem volt másik férfi az életemben, de akartam, hogy átélje milyen érzés cserben hagyni valakit, akiről azt gondolta igazán mellette van. Nem magyarázkodtam neki, nem vettem fel a telefont, kíváncsi voltam mit fog tenni. Barátnőm elmondta, hogy 10 kilót fogyott 2 hónap alatt és mélységesen maga alatt van. Egy napon visszatértem. Közöltem vele, hogy megbocsátani sikerül, de felejteni nem fogok. Nem vagyok egy kiskutya, akivel játszani lehet. Kérdezlek Titeket: Lehetünk mi még boldogok együtt?
