Valakinek nagyon az útjában állt, ő pedig kis túlzással belehalt a mellőzöttségbe. Hiába volt karrierje csúcsán, hat éven át egyetlen szerepet sem kapott a Nemzeti Színházban, a végén már csak a fizetésért ment be hónap elején. Váradi Hédi.

Egy gyönyörű színésznő, akinek drámai véget írt a sors, de sokan tettek azért, hogy megkeseredve hagyja itt ezt a világot. Pedig minden olyan szépen indult. Tizennyolc évesen elsőre felvették a színművészeti főiskolára, ahol hamarosan a szerelem is rátalált. A nála tíz évvel idősebb tanára, az akkor 32 éves Bessenyei Ferenc rabolta el a szívét. Nem titok, Bessenyei házas volt, ám elvált, hogy Váradival lehessen. Aztán a kapcsolatuk mély sebet kapott. Habár Bessenyeiről mindenki tudta a szakmán belül, hogy a női nem nagy rajongója, mégis Váradi lépett félre, színpadi partnerébe, Darvas Ivánba habarodott bele. Hogy még cifrább legyen a történet, Darvas abban az időben Tolnay Klárival élt együtt.

Végül kibogozták a szálakat és mindenki maradt az eredeti partnerével, ám valami eltört Bessenyeiben. Bár 1961-ben elvette feleségül Váradit, ám két év múlva elvált tőle és egy miskolci színésznőt vett feleségül. Hédi a színpadon vigasztalódott, sokat filmezett és szinkronhangként is rátaláltak (ő volt később Irma a Frédi és Béniben valamint Szerénkének is a hangját adta a Frakkban, az utóbbi szerepét a mellőzöttség idején is megtarthatta). Aztán történt valami. Máig nem tisztázott miért, de ejtette a kultúrpolitika. Olyannyira, hogy Both Béla, a Nemzeti Színház akkori igazgatója (Bástya elvtársként alkotott maradandót a Tanúban) egyre kevesebb szerepet osztott rá. Aztán már egyet sem…

Váradit emésztette a mellőzöttség, főleg, hogy nem értette az okát. Később a távozó Both Béla utódja sem osztott rá szerepeket, ő pedig szép lassan tudomásul vette, hogy körön kívül került. Az, hogy magas szintről intézték a mellőzését, jól mutatja, hogy az önéletrajzi könyvével is sokáig hiába házalt a kiadóknál. Az egyik megvette a jogokat, ám hirtelen visszavonta az ajánlatot, pedig már a kézirat is náluk volt. A másik kiadó vezetőjét pedig hamarjában leváltották miután kiadta volna a kötetet. Közben a színésznő édesanyja súlyos beteg lett, az ő ápolása rengeteg energiáját felemésztette.

Ha tehette, a Gánton vásárolt parasztházában bújt el, ott próbálta összeszedni magát. Amikor 1983-ban végül valaki fent úgy érezte, hogy eleget gyötörték már, újra szerepet kapott a Nemzeti Színházban. Ekkorra azonban már megtámadta a szervezetét a gyilkos kór, amely sajnos gyorsabban utat talál egy lelkileg megsebzett emberben. A szerepet elvállalta, az orvosoknak viszont nemet mondott amikor műtétet javasoltak. Váradi Hédi 1987-ben a színpadon lett rosszul, onnan vitték a Gyáli úti kórházba. Ott hunyt el egy kivételes tehetség, akinek csak annyi volt a bűne, hogy nem szimpatizált vele a kultúrpolitika. 

 

Nyugodj békében, Váradi Hédi!