Gyönyörű volt. Gyönyörű és tehetséges. Valami hihetetlen tűz lobogott benne. Talán az Állami Balettintézetben töltött évek acélozták meg a testét s a lelkét.
Kőkemény kiképzés volt az. A tükör előtt spiccelni, lábakat, karokat diszharmóniában emelni – művészien mozogni. Akik látták fruskaként az intézet falai között, talán már elképzelték őt a Hattyúk tavában is, de ő másként döntött. Merthogy egyszer csak abbahagyta tanulmányait és 1978-tól már az Állami Artistaképző Iskola akrobatikus jazzbalett szakán tanult. Újdonság volt az a hetvenes években. Igazi erőpróba és egy lehetőség arra, hogy az ember egész életében azzal foglalkozzon, amit a legjobban szeret.
Egész életében – milyen furcsa ezt leírni vele kapcsolatban. Furcsa és felkavaró, még ennyi év távlatából is. Merthogy ez a gyönyörű, tehetséges nő, Prókai Annamária, mindössze 37 évig élt. A legszebb korban ragadta el a halál. Édesapja, Prókai István ismert, sokat foglalkoztatott színész volt. Mint, ahogy a testvére, Éva is ezt a gyönyörű pályát választotta. S talán ez is közrejátszott abban, hogy Annamária többet akart, mint a tánc vadító varázsát, pedig 1982-ben, Helsinkiben, egy fesztiválon elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat, a Farkasokban nyújtott teljesítményéért. Akkor már a Rockszínház tagja volt.
És micsoda újdonságot jelentett a Rockszínház létezése! Pedig bőven volt előzménye ennek, még ha nem is itthon, merthogy nem sokkal korábban New Yorkban bemutatták Andrew Lloyd Webber és Tim Rice művét, a Jézus Krisztus szupersztárt. Ezt tartják a mai napig a zenés színház történetének egyik legelső mérföldkövének. Majd jött 1973-ban az első magyar rock-musical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról.
