Ezt a történetet az interneten találtuk, és rendkívül meghatónak érezzük, ezért megosztjuk veletek.
A történetet egy hölgy írja le, akinek nevét nem ismerjük, a sztori kedvéért nevezzük őt Anikónak.
Anikó leírja, hogy a férje kislányuk ágyában talált rá az egyik délután. Mikor a férfi rákérdezett, miért, Anikó csak azt válaszolta, azért, mert eszébe jutott az ígérete.
Történt, hogy a férjével részt vettek egy istentiszteleten, míg Anikó anyukája vigyázott a kislányukra.
A misén azonban egy olyan történetet hallottak, amely mélyen megrázta mindkettejüket. A tiszteletes elmondta, hogy korábban egy ugandai árvaházban szolgált, ahol rengeteg kiságyat látott egy csomó gyerekkel, a teremben azonban síri csend honolt.
A pap nem tudta, miért lehet, hogy egyetlen gyermek sem zsír. Amikor megkérdezte az egyik dajkát, olyan választ kapott, amelyet sem ő, sem pedig azok nem fognak elfelejteni, akik később tőle hallották azt.
A dajka elmondta, hogy a gyerekek sírnak, amikor bekerülnek az árvaházba, csak sírnak és sírnak…
De aztán nem jön senki, hogy segítsen rajtuk, megnyugtassa őket. Egy idő után megszokják, hogy a sírás hasztalan, és soha többé nem sírnak.
Ekkor Anikó mély fájdalmat érzett, és megfogadta, hogy az ő kislánya soha nem járhat így: ha szüksége lesz rá, ő rá mindig számíthat!
Azon a bizonyos napon is keserves sírást hallott, és odament a kislányához: átölelte és megvigasztalta, elmondta neki, hogy sosem kell egyedül lennie, mert ő mindig mellette lesz!
