Egy tragikus, szomorú és megdöbbentő történetet szeretnék elmesélni nektek, ami a szomszédasszonyommal és férjével történt meg! Sajnos a férj életét vesztette!
A férfi idén volt 54 éves, és két hete temették el. A halál oka szívroham volt, de az idevezető út több, mint elkeserítő. A felesége kért meg arra, hogy írjuk le a történetét.
Egyik délután rosszul lett, hányt, fájt a gyomra és nehezen kapott levegőt, ezért a felesége felhívta az ügyeletet, mert szombat volt. A férj nem volt igazán orvoshoz járó ember, ezért ellenkezett is, de a felesége hajthatatlan maradt. Fontos részlet, hogy a férje TB kártyája már korábban elveszett, de ezt a telefonban nem mondták és nem is kérdezték, csak miután kiérkezett az ügyelet. Viszont nagy baj lett a dologból, és vélhetően ez vezetett a halálhoz is.
Miután megérkezett az ügyelet és kérték a személyes iratokat meg a TB kártyát, közölték, hogy az sajnos nincs, de a számot tudják fejből. Mivel a férj dolgozott, így jogosult ellátásra is. Ebből aztán vita kerekedett, és végül az ügyeletes orvos kijelentette, hogy TB kártya nélkül márpedig nem hajlandó megvizsgálni a férfit, és egyébként is egy „gyomorrontáshoz” nem kell orvos, majd később jobban lesz. Mindezt elég indulatosan mondta, néhol alpári kifejezésekkel megtoldva, miközben nagyon idegesek voltak, és végül el is mentek.
A szomszédasszony hiába kérte őket, hogy nézzék meg, ha kell, még fizetne is érte, de nem voltak rá hajlandók. Kórházba nem tudta elvinni a férjét, mert nem volt olyan állapotban és nem is akart volna menni, meg kocsijuk sincs. Hozzánk próbált átjönni segítségért, mi viszont nem voltunk otthon. Ez délután 14-15 óra között történt, de 18 óra környékére nem hogy javult volna a férj állapota, hanem egyre rosszabbul lett. Elkezdett szorítani a mellkasa is a többi szűnni nem akaró tünet mellett.
