A családapa (nevezzük Sándornak) fáradtan ért haza a munkahelyéről, és semmi mást nem szeretett volna, csak pihenni, és hogy ne háborgassa a hangoskodó gyerek.
Sándor eltervezte, hogy megnézi a focimeccset, de a felesége megkérte, hogy segíts neki a házimunkában. Összevesztek, és az egész ház engedd bele! Mivel a férfi nagyon elfáradt, nem volt kedve a házimunkához. Erre a feleség megunta a dolgot, és otthagyta a férjét, rá hagyva a gyereket is.
Két nap múlva Sándor közösségi oldalán az alábbiakat osztotta meg:
Kedvesem,
két nap telt el a veszekedésünk óta, bár nem volt időm neked elmondani, de nagyon fáradt voltam, és már beleéltem magam abba, hogy megnézem a meccset. Így utólag vissza idézem, és téged is nagyon kimerültnek és idegesnek láttalak akkor. A gyerek megint bömbölt, és nem akarta megtenni, amire kérted. Nagyon dühös voltam az újabb zavarás miatt, és felcsavartam a távirányítón a hangerőt. Ekkor kezdődött a vitánk.
Megkérdezted, hogy “mi lenne, ha néha segítenél egy kicsit a házimunkában és a gyerekre is szakítanál egy kis időt”.
Mérges voltam és csak odavetettem: “Reggeltől estig dolgozok, te pedig egész nap itthon vagy. Nekem csendre és pihenésre van szükségem, amikor hazajövök. Neked volt időd egész nap játszani a gyerekkel.” Addig vitatkoztunk ameddig sírni kezdtél. Fáradt és kimerült voltam ezért kiabáltam veled. Te pedig már nem bírtad tovább és elrohantál otthonról. Ezután egyedül maradtam a gyerekkel a nappaliban.
Két nap alatt sokat tanultam:
Megtanultam, hogy milyen érzés vigyázni a gyerekre, még lezuhanyozni sem volt időm. Hogyan lehet felforralni a tejet amit a gyermekünk nagyon szeret és közben takarítani a konyhában.
Hogy milyen érzés új szavakat megtanítani a gyermeknek. Hogy milyen érzés lemondani az étkezésről vagy a pihenésről, mert a gyereknek állandóan szüksége van valamire. Milyen érzés fizikailag és mentálisan annyira kimerültnek lenni, hogy akár 20 órán át is aludni lehetne, de három óra alvás után a síró baba hangja ébreszt fel.
Megértettem, hogy miért vagy mindig olyan fáradt.
Hogy anyának lenni azt jelenti, hogy állandóan áldozatot hozni. Hogy ez sokkal kimerítőbb, mint 10 órát dolgozni a munkahelyen.
Megértettem, hogy egyedül milyen nehéz, ha nem számíthatsz a társad segítségére. Hogy mit jelent lemondani a barátokról, kedvenc időtöltésedről. Hogy milyen nehéz lehet egész nap bezárva lenni egy házba és a gyerekre vigyázni.
Rájöttem, hogy az anyákra a nehezedik a legnagyobb teher. “Hihetetlenül bátor vagy, szuper édesanya és feleség. Csodállak!”
Neked mi a véleményed? Igaza van Sándornak?
