AJÁNDÉKPÉNZ SZÜLŐKNEK! SOK PÉNZRŐL MARAD LE, MERT EZEKRŐL NEM TUD!
Állami (költségvetési) támogatások és juttatások a gyermekek neveléséhez, iskoláztatásához
Az iskoláztatás, óvodáztatás indokolt és indokolatlan (illegális) költségei mellett szólni kell, azokról az egyszeri vagy rendszeres természetbeni és pénzbeli juttatásokról, amelyekkel az állam járul hozzá a családok nevelési, oktatási költségeihez.
Az állami támogatásokat közvetlenül az Államkincstáron vagy a helyi (települési) önkormányzatokon keresztül, az intézmény fenntartók és a köznevelési intézményeken (iskolák, óvodák) által kell eljuttatni a szülőkhöz és a gyermekekhez, tanulókhoz.
A széles körű állami gondoskodás nem csak a rászorulókat segíti, hanem a család jövedelmi és vagyoni helyzetétől függetlenül (alanyi jogon) is jár az óvodába, iskolába járó gyermekek után.
Felméréseink szerint ugyanakkor az állami támogatások egy része nem jut el az érdekelt szülőkhöz és gyermekeikhez, benn marad az állami vagy önkormányzati büdzsében vagy az iskolafenntartó költségvetésében.
Elvárható a törvényhozóktól, ha már megszavazták a központi és helyi támogatásokat, akkor biztosítsák azok eljuttatását a felhasználókhoz. A kiosztással megbízott szervek (helyi önkormányzatok, óvodák, iskolák) ne spórolják el (ne nyúlják le) a támogatásokat, ne takarékoskodjanak a gyermekeinken.
A „hivatalos szervek” ne ítéljék el, ne alázzák meg azokat családokat, akik rászorulnak a támogatásokra, és sorban állnak a különböző támogatásokért.
A szülők se szégyelljék kérni és felvenni a gyermekvédelmi és más támogatásokat.
Minden fillér, ami nem kerül kifizetésre a gyermekek életnívóját csökkenti!
Mért nem jutnak el a tanulói juttatások a jogosultakhoz?
Elsősorban a tájékoztatás hiánya miatt (információ visszatartása), másodsorban a juttatások elérésének szándékos, megnehezítése miatt.
HirdetésGyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény 12. § (2) bekezdés szerint: „A gyermek szülője jogosult arra, hogy a gyermeke nevelkedését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon.
A támogatások elosztására kötelezett szervek nem tesznek meg mindent azért, hogy a szülők és a gyermekek hozzájussanak azokhoz az információkhoz, amelyek alapján kérhetik, vagy kezdeményezhetik a részükre biztosított juttatásokat, ezért milliárdos összegek maradnak bent az államkasszában.
Az önkormányzatok adminisztratív intézkedésekkel és arrogáns, megszégyenítő hivatali magatartással nehezítik meg a támogatásokhoz való hozzáférést, és a jogosultak által fel nem vett összegeket más célra használják fel.
A köznevelési intézményeket (pedagógusokat) nem érdekli, hogy a rájuk bízott gyermekek, tanulók egyáltalán megkapják az életkörülményeiket javító jogszabályokban előírt pénzbeli és természetbeni juttatásokat. Az osztálypénzt és az alapítványi befizetéseket nem felejtik el bekasszírozni.
Sok szülő azért nem vesz igénybe az állami támogatásokat, mert szégyelli magát rászorultsága miatt megalázó tortúrákat kell kiállniuk az önkormányzati köztisztviselők – nem éppen ügyfélbarát – magatartása miatt, vagy egyáltalán nem tudja, milyen állami támogatások járnak gyermeke után, és hogyan kell kérelmezni vagy követelni azokat. Vannak olyan magasabb jövedelmű szülők is, akik lemondanak a támogatásokról, amiről nem lehet tudni hova kerül és mire lesz felhasználva.
Az oktatási intézmények részt vesznek a szociális ellátások működtetésében (gyermekétkeztetés, tankönyvellátás stb.).
Kifogásolható, hogy az iskola az osztály nyilvánossága előtt állapítja meg a szociális rászorultság mértéket, így minden tanuló megtudja, ha valamelyik társa, pl. halmozottan hátrányos helyzetű, akkor a szüleinek „csak” általános iskolai végzettségük van, alacsonyjövedelműek esetleg munkanélküliek.
Az oktatási intézményben kialakult, a támogatásra jogosultakat lekezelő diszkrimináló, vélemények miatt sok szülő inkább nem kéri azokat.
A szociális támogatásokra való jogosultságot „titkosan”, vagy legalábbis diszkrétebben kellene kezelni.
Az oktatási intézmények sem tartják be mindig tájékoztatási kötelezettségüket.
Vajon tudnak erről a jogszabályról a szülők:
Az ingyenes vagy kedvezményes tanszerellátás az tanulói jog
A 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.): 46. § (4) bekezdés szerint:a tanuló joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben, családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes tanszerellátásban részesüljön, továbbá, hogy részben vagy egészben mentesüljön a törvényben meghatározott tanulókat terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben való fizetésre..Kérelmezni kell az iskolában. Ne szégyelljék!
