2016
szept
13
A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindig a szívről dalolt, a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat hol eddig lakott,
Rózsákat vett vagyonán, s megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán...
A szép álom így teljesült, de túl gyorsan messze repült,
Másnap a lány búcsúzott, mert a színpad az élete volt.
A festő most érezte meg, hogy senkit így nem szeretett,
Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág.
