Miskolc – Anna hat hónapos terhes volt, amikor kiderült, babát vár. Újra kellett tervezni a jövőt.
Hogy válik édesanyává az a 20 éves egyetemista lány, aki terhessége hatodik hónapjában tudta meg, hogy kisbabája lesz? És hogy lesz édesapává az a fiatal egyetemista fiú, aki a családalapítást csak 5–10 év múlva tervezte? Diplomát akart és utána sokat utazni. A kis Lili azonban családot kovácsolt a két fiatalból. Nem mindennapi történet anyák napjára.
Fügedi Anna és Csóka Áron még 20 évesek sem voltak, amikor az egyik barátjuk születésnapján találkoztak. Járni kezdtek, teltek az egymás megismerésének hónapjai. Anna szerint átlagos kapcsolat volt. Néhány hónap elteltével beszélgettek arról is, hogy először elvégzik az egyetemet, majd megteremtik a megfelelő anyagi hátteret, és csak utána gondolnak a gyermekvállalásra. Áron Budapesten tanult, Anna pedig Miskolcon. Nem is sejtették, hogy Anna akkor már közös gyermeküket hordta a szíve alatt.
– Semmi jele nem volt annak, hogy terhes lennék. Kicsit fájt a hasam, ezért édesanyám bevitt a kórházba, hogy nézzük meg, nincs-e valami baj, daganat vagy ilyesmi. A kórházban azonban kiderült, daganatról szó sincs. Kisbabám lesz! És a magzat akkor már 25 hetes volt – meséli Anna. A hír teljesen lesokkolta. – Szólni sem tudtam, egy hétig nem tértem magamhoz. Most mi lesz? Teljesen másként képzeltem az életemet. Hogy mondjam el Áronnak? Ő épp Németországban volt, ahol egy nyelvi táborban tanított gyerekeket. De aztán felhívtam. Ő se tudott megszólalni. Az első hónap mindkettőnknek nagyon nehéz volt. Hogyan tovább? Ráadásul már csak három hónapunk maradt, hogy mindent megszervezzünk a baba fogadására. Szerintem én könnyebb helyzetben voltam, hiszen az én hasamban fejlődött a kicsi, én éreztem, ahogy mozog. De aztán szépen, lassan megbarátkoztunk a gondolattal, és annak tudata, hogy szülők leszünk, szorosabbra fűzte a kapcsolatunkat. Sokat segített, hogy élveztük a szülők, nagyszülők és barátok támogatását is – meséli Anna.
Fügedi Anna, Csóka Áron és a kis Lili - © Fotó: Ádám János
Nagyon örült, hogy Áron édesanyja is azt mondta, mindenben segíti őket.
– Azt tanácsolta, ne úgy fogjuk fel, hogy most valami baj történt és tönkrement az életünk, hanem inkább úgy, hogy egy nehéz, de szép feladat előtt állunk, és a család támogatásával nem lesz semmi probléma. Apukám pedig megkönnyezte az első ultrahangfelvételt. Lili 2017. július 10-én született meg császármetszéssel. Megható volt az a pillanat, amikor megláttam és először a karomba vehettem. Akkor az a gondolat erősödött bennem, hogy fel kell nőnöm a feladathoz. Azon soha nem stresszeltem, hogy milyen anyuka leszek, mert úgy voltam vele, hogy az anyaság természetes dolog, a szüleimtől én is a legszebb nevelést kaptam, és ezt szeretném én is átadni a gyermekemnek – fogalmaz Anna.
[LAPOZAS]A család és a barátok valóban mellettük álltak. A pici gondozásába és felügyeletébe besegítettek a szülők, a testvérek és a barátok. Anna és Áron is egyéni tanrendet kért az egyetemen, hogy minél többet a kicsivel lehessenek. Az ifjú édesanya azt meséli, hogy amikor otthon volt Lilivel, jobb lett az átlaga az egyetemen, mint előtte. Ő egyébként jogásznak készül. Lili augusztustól bölcsibe jár, így Anna most már be tud járni az előadásokra is. Áron pedig mesterképzésre a Miskolci Egyetemre jelentkezett, hogy közelebb legyen a családjához.
– Most, hogy anya vagyok, úgy gondolom, semmiféle karrier nem vetekedhet az anyasággal. Látni a kislányom kedves mosolyát, érezni az ölelését, hallani az első mondatait óriási örömmel és büszkeséggel tölt el. Este úgy alszik el, hogy játszik a hajammal. Ezeket semmivel nem lehet pótolni – vall az anyaságról Anna. Megjegyzi: Lilinek köszönhetik a kis családjukat.
Áront Budapesten értük el telefonon, épp a szakdolgozatát köttette be, de aztán volt egy kis ideje beszélgetni.
– Az nem volt kérdés, hogy valamikor akarok-e gyereket, hiszen pedagóguscsaládban nőttem fel, de amikor megtudtam, hogy Anna terhes, bevallom őszintén, megijedtem. Elég vagyok-e ehhez a nagy felelősséggel járó feladathoz? Felkészültem-e erre? Gyötörtek a kérdések. Eleinte csalódottságot is éreztem: a baba keresztülhúzta a terveimet. Most is sokat utazom, és úgy terveztem, hogy diploma után egy évet eltöltök Németországban, egyet Ausztriában és így tovább. De amikor megszületett Lili, egyetlen érzés volt bennem: a megkönnyebbülés, hogy minden rendben van, nincs semmi bajuk. És aztán az első fürdetés, az első etetés, az első pelenkázás és öltöztetés, egyre inkább azt éreztem, hogy apa vagyok. Akkoriban értettem meg azt is, hogy az édesanyám miért dorgált annyit, amikor nem hívom vagy nem írok neki sms-t, hogy mi van velem. Mert amikor Pesten vagyok, én is folyton csak azt akarom tudni, hogy jól van-e Anna és a kislányunk.
Elárulja: azon is szokott gondolkodni, hogy Lili születése körül annyi véletlen van, hogy az ő érkezésének talán valamilyen fontos célja van.
– Lili rengeteg örömet ad számunkra, úgy gondolom, hogy annál nagyobb kiteljesedése nincs az emberi létnek, hogy gyermekünk születik. Minden reggel puszival és öleléssel kezdődik – fogalmaz az ifjú édesapa.