Sziasztok! Nem posztoltam még ebben a csoportban, de úgy érzem ezt meg kell osztanom veletek!
Orvos vagyok! A mai nap történt. Volt egy 10 éves kis betegem Levente, akit 2 év alatt, nagy nehezen sikerült kigyógyítanom a Leukémiából. Mikor közöltem vele, hogy ez volt az utolsó napja a kórházban, minden rendben van és végre a saját ágyában tud aludni, orvosságok és kemo nélkül, heves pityergésbe kezdett:
-Doktor néni, nem azért sírok, mert végre mehetek haza, hanem mert magával nem találkozom többé.Talán ez volt az a mondat, ami egy jó ideig arra késztet majd, hogy igen is, nem szabad feladnom semmit.