Ti még emlékeztek arra, amikor az aratást szertartásokkal, fohászkodással, imádsággal kezdtük? Amikor még szent volt a megszentelt munka és hálás volt a szív a munkáért és a gabonáért, amit nem tekintettünk természetesnek, hanem hálás szívvel megköszöntük. Minden aratás előtt fohászkodtunk, imádkoztunk, kalapot emeltünk. Amikor még szokás volt a nagy munka előtt a föld mellett térdelve keresztet vetni és a pap megszentelte az eszközöket. Ki tudja, hogy a szokás innen indult - e, de ez az időszak volt, amikor még a kenyérre is keresztet vetettünk és hálát adtunk érte, annak ellenére, hogy A pontjától a Z - ig mi dolgoztunk meg érte, de nem felejtettünk el hálásnak lenni. A gabonáért, a munkáért, a kemencéért, a kenyérért és minden pillanatért, ami számunkra megadatott akár igen kemény munka árán is. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel!
Fotó forrása: Sütés-főzés
