Te is marékszámra szedted az egrest? Vagy hívjuk, ahol éppen, aminek hívják! Köszméte, pöszméte, piszke, büszke? De mindegy minek is neveztük vagy éppen nevezzük egyszerűen imádtuk. Azért meg kellett várni, hogy már ne ilyen zöld legyen, hanem jó érett sárgásabb inkább úgy volt igazán finom. A mamiék kertjében volt 2 bokor is. Ettük, szedtük és a mama finom szószokat csinált belőle főtt vagy éppen sült husika mellé, de a drága nem tudott annyit csinálni, hogy elég legyen. Azért én hús nélkül is simán tömtem magamba a szószt. Jobb volt mint bármilyen csoki. Igen ez még az a korszak volt, amikor beértük drága márkás csokik nélkül is. Amikor még a mama főztje volt mindenek felett a vasárnap fénypontja és ha ő főzött minden nap ünnepnap volt. Ha ti is szerettétek az egrest nyomjatok egy lájkot!