Nyomj egy lájkot, ha Te is ültél ilyen padban! Amikor a szenes kályhában tűz lobogott, amit még egy arra kijelölt úgynevezett iskolaszolga rakott meg, amikor a padló olajos volt, amikor még igazán melegség volt a tantermekben, de ez a melegség nemcsak a kályhából jött, hanem a tanítónéni szeretete is befűtötte a termet. Amikor még mi sem beszéltünk vissza és még igenis tiszteltük a mindennapok szépségét, ezzel együtt azt, hogy tanulhattunk és megbecsültük, aki tanított minket. Amikor még szeretetteli rendszer volt. Mindenki tudta, hol a helye és mindent meg is tanultunk becsülettel. Mert az volt a feladatunk és mi be is tartottuk az otthon tett ígéretünket, hogy jó tanuló, jó gyerekek leszünk. Nem esett nehezünkre. Mondjuk nem is kellett ennyit tanulni. Ti még emlékeztek?