Na és már mehet is a jó kis poharas iskolatej a nebulókhoz! Abban biztosak lehetünk hogy nem maradt egy szem sem és abban is, hogy mindenki nagyon finomat reggelizett a jó kis vizes, roporgós kiflivel, amit akkor még tudtunk venni. Ezek a tejek még láttak is tehenet és nem az uht 2.8 volt, ami csak olyan fél - 1 évig álldogált el a rakás tartósítótól. Mindig friss és finom volt a poharas tej. Amikor megéheztünk vagy poharas kakaó vagy tej volt kiflivel, tízóraira mindig ettünk almát és nem úgy kellett rábeszélni, hisz szerettük. Mondjuk jó magam a nagyapám kertjében termett savanykás almát szerettem igazán! Ti még emlékeztek a poharas iskolatejre? Nyomjatok egy lájkot ha igen!