Mi még úgy hintázunk, hogy Anyu is elfért mellettünk a másikban. Mi nem féltünk, hogy kiesünk, hogy összetörjük magunkat, mikor még a hinta nem úgy nézett ki mint valami biztonsági gyerekülés. Mi úgy meghajtottuk, hogy szinte átperdültünk és simán akkorákat tanyáztunk, hogy állandóan teli voltunk sebekkel, foltokkal. De az volt az igazi szabadság érzése, ahogy hintázás közben szinte szálltunk, mint egy sas. Felállva hintázni sem féltünk és miénk volt az egész világ. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel! :)