Mi még ebből tanultunk olvasni és még tudunk is szépen, tisztán, érthetően. Persze a hála az akkori tanítónénim felé is dukál. Tehát Zsuzsa néni ezer köszönet :D Mi még nem lelestük, hogy mi van a képen és azt mondtuk el. Még szótagolva tanultunk olvasni és kinyitottunk a szánkat is, nem elharaptuk vagy lehagytuk a szavak felét. Bár ránézni egy képre és megmondani mi van rajta azt már korábban tudjuk, minthogy beülnénk az iskolába. A mai sulis könyvekben csak úgy, mint a mesékben a tévében jó részt erőszakról is van szó, sőt még az öngyilkosságról is! Sok minden, ami magától nem fordul meg a gyerek fejében az terítéken van az iskolában. Én szerettem ezt az olvasókönyvet, hálás szívvel emlékszem, hogy ebből tanulhattam az abc-t. Mondhatni még büszke is vagyok rá! Na és te hogy vagy ezzel?
