Mákot, kávét, diót daráltunk az ABC - ben. A sorrend mindegy volt, mert az illata volt a lényeg és maga a tevékenység az sk. Tehát saját kezűleg. Legalábbis minket kölyköket elvarázsolt, hogy a szülők megengedték, hogy darálhassuk például a kávét... Alig értük fel a darálót, akkor meg felemeltek, hát az maga volt a mennyei magaslat. Biztos emlékeztek még, hogy gyerekként, hogy szeretnénk már nagyok lenni. Mondjuk vica versa :D Felnőttként meg kéne pár gondtalan gyermeki nap, amikor végre valaki rólunk gondoskodik... De itt ebben a helyzetben mikor darálhattunk, hát olyan boldogok voltunk, hogy segíthettünk :D Még emlékeztek erre az érzésre a mai felnőttkori rohanásban?