Öreg néne megsiratja,vissza – dehogy – mégse tartja,ki-ki lakjék hazájában,őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri,visszatipeg öreg néni,és integet, amíg látja:“Élj boldogul, őzgidácska!”
… Nyár elröppen, levél sárgul,lepereg a vén bükkfárul,hó borul már házra, rétre,egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág,nem felejti a kisgidát,fordul a föld egyszer-kétszer,zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen:ki kopogtat vajon éjjel?Hold ragyogja be a falut,kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja:kis gidácska meg az anyjaálldogál ott; beereszti,szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida,az meg ott a gida fia.Eltörött a mellső lába,elhozta hát a kórházba,
… Mátraalji falu széle,kapuban ül öreg néne,nincs egyedül, mért is volna?Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek,látogatni el-eljőnek,télen-nyáron, évről évre,fejük hajtják az ölébe.
… Mátraalján, falu szélénlakik az én öreg néném,melegszívű, dolgos, derékmese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke,kalácscipó aprónépre;egyszer te is légy vendége,itt a vége, fuss el véle!
Nektek ki a kedvenc költőtök vagy versetek? Írjátok meg kommentben!
