Hát szégyen nem szégyen a Pál utcai fiúk volt az egyetlen olyan kötelező iskolai olvasmány, amit még élveztem is olvasni! Mit, hogy élveztem le sem tudtam tenni! Éjszaka többször rám kellett szólni, hogy holnap iskola tessék szépen aludni én meg bebújtam az ágy alá nagyapám zseblámpájával világítva olvastam tovább. Mondani sem kell másnap az iskolában finoman fogalmazva nem voltam igazán szalonképes. A mai napig szívesen előveszem és úgymond vén fejjel is beleélem magam és éjjel virrasztva olvasom. Nagy hatású, csodálatos alkotás! Nyomjatok egy lájkot, ha Ti is szeretitek!