Ezekkel az üdítőkkel anno bármikor le lehetett venni a lábamról. Akkor még nem volt mindennapos, hogy kinyitom a hűtőt és teli van kólával vagy fantával vagy úgy egyáltalán üdítővel.

Ezekkel az üdítőkkel anno bármikor le lehetett venni a lábamról. Akkor még nem volt mindennapos, hogy kinyitom a hűtőt és teli van kólával vagy fantával vagy úgy egyáltalán üdítővel. Akkor még inkább csak hétvégente a családi ebéd után és szigorúan nem aközben vagy annak végén, hanem a délutáni nasi, desszert, ami vagy házilag készült hájas süti volt vagy éppen darálós vagy almás pite vagy az akkori tere fere keksz az mellé ittunk meg szigorúan egy pohár üdítőt. A szülők nagyon vigyáztak, hogy ne igyuk teli magunkat üdítővel. Akkor még annak az egy pohárnak is volt értéke, mert nem kaptuk folyamatosan. Meg ugye nem volt kéznél a hűtőben és nem is voltunk annyira szemtelenek, hogy folyamatosan a hűtő előtt bámészkodjunk, hogy a Fater meg a Muter mit vásárolt és mit lehet dézsmálni a haverokkal. Ti még emlékeztek a Gyöngy üdítőkre? Nyomjatok egy lájkot, ha igen!