Rend és fegyelem, erről még dereng valami? Akkoriban még tudtunk egyenesen állni. Még ismertük a szót, hogy értékrend. Becsülete volt a felkelő napnak, egy mateklecke írásnak és az úttörőruhának is. Tisztelet... talán ez a szó is ismerősen cseng?! Tiszteld apádat és anyádat... meg úgy általában mindenkit. Így feküdtünk le, így keltünk fel. Izgalommal vegyes becsület és büszkeség illat lengett körül minket, mert még tudtuk viselni az egyenruhát. Viselni az életet, annak rendje és módja szerint gyermeki hálával.
Én szerettem a 12 pontot, tetszett, hogy mindannyian örömmel igyekeztünk betartani.... és igen még volt igyekezet is, mert még igyekeztünk. Rengeteg sok program volt. Gyakorlatilag nem tudtunk unatkozni, azt se tudtuk mi az, hogy unalom. Ma ha bemegyek egy évnyitóra a frász kerülget, a gyerekeink egyenesen állni sem tudnak... Szétunják magukat, nyomkodják a telefont, már el sem dugják a tanárok elől. Kb. már a tanár örül, ha taníthat vagy már ők sem örülnek. Hiányzik az a rendezett mégis szabad élet, amikor még mi voltunk gyerekek. Az úttörő nemzedék... akiktől még bizony most is van mit tanulni.... Akik még törték az utat lelkesen... Vajon te is az úttörő nemzedékhez tartozol? Én igen és büszkén vállalom! Ha Te is így érzed nyomj egy lájkot!
