Emlékeztek még azokra az időkre, amikor még egy menzajeggyel akár hárman is teli tudtuk tömni a hasunkat, amikor még kaptunk repetát is és amikor még a konyhás néni is jószívű volt és jól telepakolta a tányérjainkat, ha mi azt szerettük volna. Amikor még egyszerű ebédeket kaptunk, de minél egyszerűbbek voltak, szinte annál finomabbak. Amikor még a menzának volt íze és a gyerek nem vitt magával a zsebeiben gyorséttermi kis zacskós sót, cukrot. Amikor még szénhidrátot ettünk szénhidráttal, de mégsem voltunk kövérek. Különben meg gyerekkorom óta a betűtésztás paradicsomleves az egyik nagy gyengém és ha vicces ha nem a keresztnevemet mai napig kiteszem. :) Nyomj egy lájkot, ha emlékszel még a retró menzára!